A loncfajok kúszó cserjefélék, amelyek az északi félgömbön honosak. Körülbelül 135-180 fajuk ismert, ezekből 100 faj Kínában, 20-20 faj pedig Indiában, Európában és Észak-Amerikában található meg. A legismertebb fajok, és amelyeket szívesen termesztenek a búbos lonc és a japán lonc. Egyes fajait édes bogyótermésükről mézbogyónak nevezzük.
A kifejlett lonc magassága fajtánként változik, de általában fél és 1 méter között mozog. A növény hidegtűrése szintén fajtánként változhat. A lonc leginkább édesen illatozó trombita alakú virágai miatt annyira kedvelt, de dekoratív gyümölcse is vonzza a madarakat. A gyönyörű virágok késő téltől kora tavaszig nyílnak és egészen a nyári hónapokig megmaradnak. Virágai lehetnek fehérek, sárgák, élénkpirosak, de akár rózsaszínűek is. A virágok elsősorban az új hajtásokon jelennek meg, de a lonc néhány fajtájánál az idős ágakon is vannak virágok.
Néhány lonc kitűnő talajtakaró is egyben. A lonc több fajtája is nevezhető agresszív fajtának, ami azt jelenti, hogy, ha nem gondozzuk őket megfelelően, megfojthatják a közelben lévő bokrokat vagy cserjéket. Remekül beválnak a napsütötte lejtőkön és teraszokon, kerítések közelében.
A loncok a teljes napot vagy félárnyékot kedvelik, és fajtáktól függően különböző a vízigényük is. A legtöbb lonc fajtának mérsékelt nedvességre van szüksége ahhoz, hogy növekedni tudjon. Metszeni a növény végeit kell, hogy elősegítsük az elbokrosodását.
