Ez nem baj, ha az ember nem ragaszkodik a tömör fához, baj, ha olyasmiért fizet, amit nem kap meg, főleg, ha a fa árát, minőségét és tartósságát fizeti meg. Az alábbi cikkben egy kis ízelítőt adunk a valódi tömör fabútorok világából. Persze a mai rohanó világban nem várhatunk egyetlen székre 3 évet esetleg - akkor, ha generációk hosszú sorára tervezünk bútort vásárolni -, míg az erdőből választott bükkfát kivágják, a mesterség eredeti törvényei szerint éveken keresztül szárítják, majd az asztalos hosszú hónapok alatt, majdnem teljesen kézi munkával végre lehetőséget ad, hogy ne a földön ülve fogyasszuk vacsoránkat. Az asztalról itt még nem is beszéltünk?

Azonban a fát, annak sok jó és néhány "kellemetlen" tulajdonságával becsüljük meg ma is! Miért is? Nézzük! A fával nehéz együtt élni, mert neki - mint ahogy egyébként nekünk sem - nem mindegy a páratartalom, azaz a szellőztetés mennyisége, a vízpótlás vagy vízelvonás a levegőben, hogy milyen messze van a radiátortól vagy a kádtól éppenséggel.

Ha valaki fabútort vásárol, meg kell tanulnia együtt élni vele, s ha megtanulja, a bútor meg is fogja hálálni gazdája törődését. Tehát nagyon figyeljünk a rendszeres szellőztetésre, mely megforgatja a levegőt lakásunkban. A levegő páratartalma a legritkább esetben ideális egy lakásban. Az újépítésűeknél rendszerint alacsony - a "túlzottan" tökéletes szigetelések miatt, a régieknél pedig magas - az öreg falak nedvességtartalma miatt. Ezért ajánlott egy igen olcsó szerkezet, a hygrométer beszerzése. Ez mindig megmutatja lakásunk páratartalmát, mely ideális esetben a sárga-zöld mező határán fog állni. Természetesen vannak helyek, úgymint fürdőszoba, ahol mindig magasabb lesz az átlagosnál.

Ezen úgy segíthetünk, hogy mikor készül a bútor, szólunk az asztalosnak - ha nem sikerül eléggé figyelmes szakembert találni, aki magától gondol rá -, hogy ha lehet elég száraz anyagból dolgozzon és engedje "bőre" az illesztéseket, hogy a bútor tudjon egy kicsit dagadni. Ha már megszokta a környezetet nem fog tovább mozogni, de az első hetekben biztosan alakul környezetéhez, így a páratartalomhoz is. Ezen kívül a helyiség használata után ajánlott azonnal szellőztetni, mellyel a nedvesség egy részét el tudjuk távolítani, így kevesebb munkát adunk a fának.

A radiátor mellé rakott bútorokat - ha nem elkerülhető, hogy 1 méternél messzebb kerüljenek - pedig ajánlott olyan illesztésekkel készíttetni, melyekhez később házilag hozzá lehet nyúlni - mondjuk egy kalapáccsal összeütni, ha nem túl hosszú a csap -, hogy amikor már a bútor "eléggé" összeszáradt környezetéhez, akkor a kisebb hézagokat otthon javítani tudjuk. Ideális esetben a mester is házhoz megy az ilyen munkák miatt. A puhafa továbbá könnyebben sérül, mint a laminált lapból készült bútorok, így dühös ember ne vegye meg, mert ha egyszer odacsap az ajtónak, az majdnem biztos, hogy kettéreped. A könnyen formálható anyag azonban előny is lehet, mert sérülés esetén általában házilag is javítható, míg a préselt anyagok teljesen javíthatatlanok.

A felületkezelés szintén kritikus pontja a bútornak. A fa erezete gyönyörű - minden fáé más, igen könnyen megismerhető, ezért a festést nem igazán ajánljuk, mert eltakarja. Az ideális a pácolás, mellyel bármilyen színt varázsolhatunk, s utána a matt vagy fényes lakkozás, ami megvédi a víztől, kosztól, egyéb környezeti hatásoktól. A fa legnagyobb csodája azonban az érintés, melyet kizárólag a viasszal - a szín tartóssága miatt ajánljuk a pác-viasz együttes használatát - őrizhetünk meg. Mikor végighúzzuk kezünket egy ilyen felületen érezni a fa súlyát, erejét, melegét. Érezzük az életet, melyet halála után is megőriz rostjaiban. 

A viasz azonban bármilyen közvetlen nedvességre sérül - ami ugyan javítható egyszerű visszacsiszolással és újrakenéssel, de talán étkezőasztaloknál, konyhai székeknél, gyermekek játszós asztalánál mégsem ideális, főleg mivel így a család férfi tagját minden hét végén a garázsba lehet zárni bútorjavítás céljából. Az olyan bútorokat, melyeket koszos cipővel vagy papuccsal érinthetünk - íróasztal összekötője például, bármilyen rendszeres hasonló szennyeződés érheti szintén ajánlatos inkább matt lakkal felületkezelni. Esetleg csak azon az egy helyen.

A fa legjobb tulajdonsága is eredetében rejlik. Ez az anyag, a fentiekből is kitűnik, szinte elpusztíthatatlan. Míg a laminált lapból készült bútorok nem bírják tovább éveknél, akkor sem, ha az éppen adódó környezeti hatások ellen jobban védettek, mert szerkezetük mesterséges - így csak ideig-óráig tartható, sérüléseik javíthatatlanok, kezelhetetlenek. A fa - természetesen, ha megfelelő anyaggal dolgozunk, mely minimum 1,8 cm-es lapvastagságot jelent, ellentétben az olcsó, divatos, ipari mértékben gyártott "fabútoroknál" használt 0,9 cm-el - örök időkre kiszolgálja gazdáját. S ha leszolgálta idejét - mint őseink gyönyörű parasztbútorai például, hozzáértő kezek munkája ismét csodálatossá tudja azokat varázsolni, hogy unokáink is megmutathassák unokáiknak...

"Érzéki örömmel szaglásszák mind a ketten Telkes úr ősi mesterségének kellemes, tiszta illatait, hallgatják az enyv szortyogását a tűzhely fölött, a villamosfűrész emelkedő és lejtő ütemű sivítását, említsük meg azt is, hogy Telkes úr érti és szereti a mesterségét, ismeri az anyagot, mellyel dolgozik, ezt a szagos, barátságos anyagot, melyet az élet nedvei jártak át valamikor, s valahogyan az élet törvényei maradtak vissza a halott faanyag tetemében is. Élvezet hallgatni a mestert, ha egy szépen meggyalult tölgy deszkával kezében elmagyarázza a magyar tölgy szokásait, a faanyag különös, halál utáni fizikai életét, ahogy lassan "ereszkedik meg" a szárított anyag a bútorban, "görcsbe esik" vagy "játszani kezd", ami egy szekrény vagy asztal részéről már öreg hiba. S csakugyan, olyan gyengéd és ismerős mozdulattal tartja kezében a választott anyagot, mint valamilyen ősmester, aki a formátlanba és élettelenbe ad most örök időkre formát és életet. ő a kézműves, egyik példánya ennek a kivesző munkásfajtának, aki minden darabba, mely keze alól kikerül, a formáló lélekből is belead valamit. jólesik most megmutatni a lelkes és dolgos embert, a vérbeli mestert, aki hisz munkájában, s a hozzáértés odaadását és áhítatát viszi bele." Márai Sándor: Csutora