Több épületet foglal magába: a főépületet, a Miklós kastélyt, a volt konyhaépületet, az istállót, valamint a kapuépületet és a malmot. Építéstörténetének legjelentősebb korszakai a reneszánsz és a barokk kor. 1944 őszén a visszavonuló német csapatok kifosztották és felgyújtották a kastélyt, berendezése, könyvtára, valamint híres portrégalériája elpusztult. Belső tereinek gazdagságáról korabeli fényképek tanúskodnak.

Az államosítás, a nem megfelelő hasznosítás, az állagmegóvás hiánya az épületek állapotának gyors leromlásához vezetett.  A „társadalmi tulajdonba” került kastély helyiségeit sok mindenre fel lehetett használni, az istállóban kultúrház volt egy ideig, boltok, raktárak, szükséglakhelyek kaptak helyet a boltozott földszinti helyiségekben. A hatvanas években a Bukaresti Műemléki Igazgatóság a romos főépületet megerősíti, betonból öntött gyűrűvel és födémekkel, valamint új fedélszékkel és héjazattal kísérelte meg konzerválni, de a helyreállítási munkálatokat anyagi fedezet hiányában hamarosan beszüntetik.

Azóta a kastély épületei építőanyag raktárként, a park pedig tüzelőként szolgáltak. Súlyosan károsult voltát hivatalosan bizonyítja, hogy a World Monuments Fund 2000-ben felvette a világ 100 legveszélyeztetettebb épületének listájára.

Mérete, építészeti és történelmi értéke, valamint károsodásának mértéke miatt a kastély felújítása és használata összetett feladat, amelyet csak megfelelő, hosszú távú stratégia alkalmazásával és nemzetközi együttműködéssel lehet sikeresen teljesíteni. A helyreállítási munkálatok megkezdését a bukaresti Kulturális Minisztérium és a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma közötti, 1999-ben aláírt egyezmény tette lehetővé.

A Transylvania Trust Alapítvány és az Institute of Historic Building Conservation, mint a kastélyban létrehozott  Épített Örökség Helyreállító Szakképző Központ szervezői, biztosíthatják az épületegyüttes minőségi felújítását és hosszú távú védelmét.

A Transylvania Trust Alapítvány 2016. augusztus 15. és 28. között szakmai workshopot szervezett, mely során belsőépítészek, művészek, építészek, mesterek és egyetemi hallgatók meghívásával újraálmodták a közel 500 éves kastély belső tereit. Az Épített Örökség Helyreállító Szakképző Központ  által vezetett projektnek a megvalósításában magyarországi szakemberek is részt vettek. A Németh Györgyi által vezetett  Legjobb Otthon Lakberendezés csapatából többen is Bonchidára utaztak, hogy a „metamorfózis” részesei legyenek.

​A művészetek, újrafelfedezés, hagyományos, eklektikus és kortárs hívószavak köré felépített projekt a bonchidai Bánffy-kastély főépületében kívánta létrehozni a Művészetek és Mesterségek Központját, amelyben a kézművesek, mesteremberek, ipar-, performansz- és alkotóművészek által képviselt, a történelem folyamán önálló diszciplínákra osztott tudás és alkotói ethosz ismét találkozhat. A Waiting for Revival  nemzetközi verseny keretein belül  egy kültéri, és egy beltéri pályázatot választottak ki a szervezők, melyek a szakmai workshop alkalmával keltek életre.

A kültéri nyertes pályázat : BLAJIN - Tervezte: Bazil de Brazil

A beltéri nyertes pályázat: Norma - Tervezte: Péter Eszter és Alexandru Fleseriu

​A Művészetek és Mesterségek Központjának létrehozása idején fotó- és filmdokumentáció készült a tevékenységről. Ennek eredménye egy 20 pannóból álló utazó kiállítás, amelyet a partnerországokban (Franciaország, Spanyolország és Magyarország), az Európai Parlamentben és a Román Kulturális Központok hálózatán keresztül további országokban mutatunk be 2016-ban és 2017-ben. A kiállítás társtámogatója az NKA.

Az eredmény egy kiállítótereket és műhelyeket magába foglaló központ, amely 5 éven át szolgálja a művészeket, mestereket, és mindazokat, akik Bonchidán szeretnének alkotni.

A műhelyek munkálatait az Európai Unió Kreatív Európa keretprogramja és az NKA is támogatta. Nemzetközi Épített Örökség Helyreállító Szakképző Program 2008-ban elnyerte az Európai Unió örökségvédelmi tevékenységekért megítélt legnagyobb kitüntetését: az Europa Nostra nagydíjat.

Németh Györgyi azt is elmondta, hogy a bonchidai kastélyon kívül, több, az államtól visszaigényelt erdélyi kastély tulajdonosával, fenntartójával  is kapcsolatban van, s az így megszerzett tapasztalatait arra szeretné felhasználni, hogy Magyarországon is nagyobb figyelmet kapjon a műemlékvédelem, és a bonchiadihoz hasonló projektek valósulhassanak meg, a ma még elhagyatott, pusztulásra ítélt magyarországi műemlék épületekben is.