Szinte egy teljes nap nem is lett volna elegendő csak erre a részre, de egy idő után tempósan kellett haladni, mert rengeteg látnivaló volt. Ha Olaszország, akkor sokunkban él egyfajta kép a tradicionális, helyi konyhákról. Ám ezen a kiállításon éppen ilyen hangulatban berendezett standokból találtuk a legkevesebbet. Jellemzően nagy terekben elhelyezhető, precízen és profin tervezett enteriőrök látványa fogadott, ám nem kifejezetten a klasszikus vonalvezetés volt a meghatározó. Sokkal inkább a különleges, és modern anyagok társítása, a gépesítés előtérbe helyezése, a világítás fontossága. Térben álló pult, ami síkban motorikusan mozdítható, élvilágítással ellátott fiókok, LED-ekkel megvilágított üvegpolcok, különleges, festett és magas fényű ajtófrontok. Vagy mindezek elegye a jó ízlés határain belül. Bár így is akadt talán mindössze 2 olyan stand, ahol az ízlésesség megkérdőjelezhető, de tudjuk, hogy a mai világban már mindenre lehet vevőt találni, és bizony, aki meghökkentő anyagot, vagy színeket keres, az is megtalálhatja álmai konyháját.
Az egyik, számomra ebbe a kategóriába sorolható konyhafront klasszikusnak mondható, sötétebb, festett front-felület, ami színes, szivárvány-színeiben játszó betétekkel volt díszítve, mindehhez gránit munkalap társult, és inox készülékek. Egy másik standon talált különlegesség szó szerint ámulatba ejtő volt. Az egységes megjelenés alapja nemcsak a frontok összehangoltsága volt, hanem a hozzátartozó étkező-garnitúra, a székek kárpitja, valamint a tálalószekrény és munkapult is egyazon anyagmintával készült. A kecses, indamintás motívum, az arany színben pompázó pilaszteres elemek, a hangsúlyos fogantyúk, a tükörbetétek illetve a tálalóba épített tükör-tévé sugallják azt a miliőt, ahol ilyen stílusú berendezésre van igény.
Mindezen túl szinte minden stand tartogatott érdekes megoldásokat. Hol egy ívesen kialakított pult, ahol az íves megvalósítás a fali szekrényeken köszönt vissza. Hol egy világítással kombinált, térben álló pult-megoldás, hol egy különleges anyag-társítás. Ám a sokadik konyhánál rájöttünk arra is, hogy miért használnak következetesen a főzőlapok fölött igen hangsúlyos világítótesteket. Ezek ugyanis ügyesen rejtett elszívók voltak. Első ránézésre fantasztikus lámpa-testeknek tűntek, ám közelebbről megvizsgálva pára-elszívóként funkcionálnak. Mondhatni ez a kettős megjelenés elvitte a pálmát, vagyis a „gépek gépe” megnevezést, hiszen mind látványban, mind használatban igen különös élményt nyújtó háztartási gép, ami persze jelen esetben sokkal több ennél.
És, ha életünk párja arra hivatkozna, hogy azért nem tud a konyhában egy vasárnapi menüt összeállítani, mert lemarad az éppen aktuális rangadóról, vagy forma 1-es futamról, bizony már ez sem lehet kifogás, mivel tévével egybeépített elszívóra is rábukkantunk a kiállításon. A konyhai frontok a megszokott anyagok mellett annyiban mutattak újdonságokat, hogy bátrabban kombináltak színes, magas fényű elemeket fabetétekkel, vagy fémet és indás motívumokat, nemes, de egyszerű anyagokkal, amikhez sokszor elég volt egy hangsúlyos, kicsit barokkos csillár, és máris különlegessé vált az enteriőr. Mondhatni a modern és az extravagáns megjelenés keveredett sok esetben.
Konyha területén nehéz dolog évről-évre új dolgokat felvonultatni, de a tervezőknek, forgalmazóknak sikerült látványos megoldásokat bemutatni, illetve a hangsúlyt a különféle világítási megoldások és a technika, valamint a háztartási gépek látványára terelni.
