A komposztálás folyamata együtt alakult az emberiséggel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mai ember számára ne lenne ugyanolyan fontos és hasznos, mint az eltelt évszázadok folyamán. Ma is ugyanolyan népszerű, sokszor például az önmagukat a zöld életvitelben és kertészkedésben megtaláló millenniumiak körében.

A komposztálás nagyon tömören és érthetően összefoglalva két részből, a biológiai bomlási folyamatból és a szerves anyagok újra felhasználásából tevődik össze. Ezáltal egy humuszban gazdag, tápanyagokkal dúsított földet – komposztot – kapunk.

A történészek szerint legkorábban már a Jégkorszakban is foglalkoztak ilyen tevékenységgel elődeink. A skótok számára külön büszkeség, ők maguk is annak tartják, hogy 12 000 évvel ezelőtt a mai skót földön már volt a komposztálás. Először Krisztus születése előtt 2300-ban véstek az eljárásról egy agyagtáblára Mezopotámiában, ezzel létrehozva róla az első írásos emléket. De a folyamat nem csak náluk volt ismert, hanem az antik görög, egyiptomi és kínai kultúrában is.

Bár elsőre talán különösen hangzik, de a Biblia különböző történeteiben is többször előbukkan a komposztálás és az is bizonyítékokkal alátámasztott, hogy a héberek is értettek a földművelés ezen területéhez. Az amerikaiak még a komposztálás történetében is kiharcolták a maguk dicsőségét. Mint, ahogy korábban említettük, nem ők voltak az elsők, akik a komposztálásban jeleskedtek - még ha szeretik is így tartani - és megértették annak hasznát, illetve fontosságát. De tény, hogy maga George Washington is alkalmazta a metódust és erre kötelezte a mezőgazdaságban dolgozókat is. Sőt, a mezőgazdaság fejlődése érdekében külön előírásokat szabott erre vonatkozóan.

A komposztálás alapszabályai

A komposztálás művészete abban rejlik, hogy kedvező feltételeket kell teremtenünk a mikroorganizmusok számára. Ehhez a komposztnak jól szellőzőnek, kissé nedvesnek és a lehető legnagyobb felületen elterülőnek kell lennie, félárnyékos helyen. De az is fontos, hogy a nedvesség el tudjon folyni. Az esztétikus kinézet miatt, nem árt egy láda egy, tároló (kis szellőzőnyílásokkal és alsó nyithatósággal), amit ma már nem csak csinálni, hanem venni is lehet.  A fából készült termék idővel maga is el fog korhadni, a műanyag pedig nem feltétlen környezetbarát. A család és a kert méretéhez kell igazítani a komposztláda számát, és az ajánlás az, hogy inkább több kisebb, mint egy nagy legyen.

Átlagosan 6-10 hónap mire szépen komposztálódott anyagot kapunk. A hatékonyságot legegyszerűbben úgy lehet fokozni, ha minél több különböző (barna és zöldként emlegetett) komposztanyagot keverünk össze. Így különböző „anyagrétegeket” kapunk. A gyorskomposztálóknál célszerű a száraz kerti hulladékot, például apró ágakat, kéregtakarót, falisztet vagy szalmát előre összegyűjteni és leaprítani. Ezeket később rendszeresen hozzá lehet adagolni a komposzthoz. De árulnak már komposztképződést segítő szereket is.

A komposztálást alapvetően nem nagyon lehet elrontani. Tulajdonképpen csak a megfelelő anyagokat kell egymásra pakolni és hagyni, hogy a természet lassan elvégezze a dolgát (amit magától is megtenne). Tulajdonképpen még tárolóra sincs hozzá szükség. Ha kicsit visszamegyünk az időben és nagymamáink kertjére gondolunk, eszünkbe juthat a kert végi „szemétdomb vagy trágyadomb”, amin a kiskakas kapirgált. Ez tulajdonképpen nem volt más, mint az adott korra jellemző komposzthalom. Viszont néhány korabeli hiba (rágcsálók megjelenése, legyek elsokasodása, büdösödés, nem hatékony bomlás) elkerülése érdekében fontos, hogy figyeljünk a rétegezésre. Vagyis arra, hogy megfelelően pakoljuk egymásra a barna és zöld összetevőket.

A barna réteget képezhetik különböző fa eredetű anyagok, például az avar (dió, akác- és tűlevél is, de mértékkel), szalma, faforgács, fűrészpor (ezek használhatóak mulcsolásra is), növények szára, vékony gallyak, ágak összeaprítva, papír, kartonpapír, tojáshéj (apróra összetörve), növényi alapanyagból készült, elhasználódott eszközök (pamut törlőkendő, 100% pamut vatta, haj és szőr). A zöld réteg kialakításához pedig a gyümölcs- és zöldségmaradványokat, kávézaccot, teafüvet, faleveleket, gyomot, fűnyesedéket, sövény és szobanövények elszáradt leveleit használhatjuk fel. Plusz tipp, hogyha nagyon sok a zöld, akkor érdemes rádobni egy lapát földet, ami segíti a komposztálódást, és tele van a kert hasznos mikroorganizmusaival.

Mi kerülhet a komposztba és mi nem?

A jó minőségű humusz előállításához elengedhetetlenül figyelnünk kell arra, mit teszünk a komposzthalomra. Amit szabad a komposztba tenni:
    • Lenyírt fű (lehetőleg előszárított).
    • Gallyak, ajánlott aprítva.
    • Lombozat (tuját és a diót is lehet, de csak lassú érlelés esetén).
    • Virágágyási és balkonnövények maradványai.
    • Elhasznált virágföld.
    • Maradék gyümölcs és zöldség.
    • Tojáshéj apró darabokra törve.
    • Tealevél és lebomló teafilter.
    • Kávé- és teazacc, de csak a háztartásokban megszokott mennyiségben.
    • Fűrészpor (kezeletlen fából).
    • Faforgács (kezeletlen fából).
    • Hervadt virág, szobanövények elszáradt levelei.
    • Virágföld.
    • Toll, szőr, papír, gyapjú-, pamut és lenvászon jól feldarabolva – kis mennyiségben!
    • Növényevő kisállatok ürüléke a forgácsalommal együtt.
    • Elszáradt virágok, palánták.

Amit kerülnünk kell:

    • Citrusfélék és banán, mivel a héjukat gyakran erős vegyszerekkel kezelik. 
    • Megbetegedett növényi maradványok.
    • A buksólepke és más komoly kártevők által fertőzött növények.
    • Gyomok, amelyektől szeretnénk megszabadulni kertünkben – a magok túlélik a komposztálást és tovább terjednek.
    • A vágott virágok, különösen a szupermarketből származók. Mivel gyakran rovarirtó szerekkel szennyezettek, ezért csak korlátozott mértékben alkalmasak komposztálásra.
    • Főtt ételmaradékok, valamint kenyér, hús, kolbász, hal, halcsontok és csontok, mert ezek a rágcsálók számárak is táplálékot jelentenek.
    • Fahamu, mert nehézfémekkel szennyezett lehet.
    • Szénmaradék.
    • Por a porszívóból vagy szennyeződés az utcáról.
    • Alom, kistestű állatok (hörcsög, egér) és macskaalom sem.
    • Papír zsebkendők.
    • Lótrágya.
    • Állateledel maradék.
    • Szintetikus, illetve nem lebomló anyagok: műanyag, üveg, cserép, fémek.
    • Festék-, lakk-, olaj- és zsírmaradék.

Rágcsálók megjelenésétől sem kell félnünk, ha a komposztot jól állítottuk össze. Fontos, hogy ne csábítsuk oda őket főtt, illetve sült ételmaradékokkal (különös tekintettel ne tegyünk bele húsmaradékot és gabonaféléket). Illetve a beköltözést az is megelőzi, ha gyakran átforgatjuk a halmot.

A komposztálás típusai

Sokan azt hiszik, hogy a komposztálás csak azok számára lehetséges, akik kertes házban élnek. Mostanra azonban létezik számos olyan alternatíva – az otthon is elkészíthető, kert sarkába állított komposztládára –, amivel már akár panellakásban is állíthatunk maguknak elő komposztot. Ez egy kisebb lakás falai között azért is hasznos, mert így a konyhai maradékaink egy részével nem a szemetest terheljük és virágainkat/növényeinket is táplálhatjuk munkánk termékével. Ha nem szeretnénk lakásunkon belül foglalkozni a komposztálással, mert például nincs erre külön kijelölhető helyünk vagy nem tartjuk elég gusztusosnak, akkor elgondolkodhatunk a közösségi komposztálás lehetőségén is. Ez úgy valósítható meg, hogy egy adott közösség (például a lakóház tagjai) összefognak és az épület előtti kertben vagy, ha ilyen lehetőségünk nincs, akkor a panelház tetején kialakított tetőteraszon létrehozható egy komposztálásra alkalmas hely.

Így megoszlik a felelősség is a gondozás felett, azaz egy közös projekt részei lehetünk és egyformán élvezhetjük ennek előnyeit. De Budapesten az I., a III., a IV., a VII., a VIII., a, X., a XI., a XII., a XIII., a XIV. a XV., a XVI., a XVIII., a XIX. és a XX. kerületben is vannak már ilyen helyszínek. Vidéken Szeged, Szentendre, Sopron, Fertőendréd, Nagybajom, Miskolc, Nyíregyháza és Debrecen is működtet ilyet. Ha pedig valaki segítségre vágyik közösségi komposztálás terén, itt jobban beleáshatja magát a témába egy letölthető kiadvány segítségével. 

Ha komposztra van szükségünk, hogy a növényeinknek, termőföldünknek tápanyagban gazdag, friss földdel szolgáljunk, akkor akár vásárolhatunk is komposztot. Sőt, ennek az ellenkezője is igaz, ha abszolút nincs lehetőségünk a komposztálásra, van egy kiváló alternatíva: Mi magunk is leadhatjuk szerves anyagainkat! Igaz elég korlátozott a lehetőség.

Érdekességként említhető meg, hogy komposztot kukacok és giliszták segítségével is létrehozhatunk. Erre lehetőségünk van kültéren, de akár a lakótelepi lakásunkban is! Egyszerű, de nem mindig olcsó hóbortról van szó. Nem kell hozzá más csak egy kis tároló, kukacok, ételmaradékok és töltő anyag (ez lehet nem fényes újságpapír, kartonpapír vagy száraz levelek apróra tépve és benedvesítve). Ha az ember odafigyel és megfelelően gondoskodik a kukacok által benépesített tárolóról, akkor az nem válik büdössé és más állatokat sem fog vonzani.

A komposzt összehasonlítva más tápanyagforrásokkal

Mivel a komposzt teljesen természetes szerves trágya, kiváltható vele a műtrágyák használata. A komposztban megtalálható táplálékforrásnak elégnek kell lennie ahhoz, hogy műtrágyát ne kelljen alkalmaznunk a növények termesztése közben. A komposzt ráadásul, a műtrágyával ellentétben, nem fogja égésnek kitenni a növényeket. Maga az állati trágya is legtöbbször kiváltható a komposzt által, mivel részben a komposzt maga is állati trágya. Abban az esetben, ha növényeink nagyon nagy tápanyagigényűek, akkor ki lehet egészíteni a komposzt adagolását trágyázással. A mulcs használata azonban nem hagyható el, mivel a mulcsnak és a komposztnak alapvetően külön célja van (a komposzt tápanyagot biztosít, míg a mulcs talajtakaróként funkcionál) így mind a kettőt egyszerre érdemes használni.

A komposztálás dilemmái

A nem megfelelően végzett komposztálás nem csak CO2 (széndioxid) termeléséhez vezet, de metánt is előállít. A metángáz és a széndioxid-vegyületek az üvegházhatásért legintenzívebben felelős anyagok. Így továbbra is felmerül a kérdés, hogy vajon bolygónknak mivel teszünk jót és miért lehet felelős egy kis komposzthalom.

Szerző: Gócza Sára