Ki ne számolta volna már ki, hogy az irodában mennyibe kerül újra és újra megvásárolni a növényeket, melyekről valahogy mindig mindenki elfelejtkezik? A megoldás ma már kézen fekvő, ez a hidrokultúrás növénytartás. A hidrokultúrában is megélő növényeket szaporítás után agyaggranulátumban gyökereztetik és nevelik. Ez a közeg teljesen megfelel igényeiknek, gyökereikkel biztosan rögzítik magukat és fel tudják venni a vízben oldott tápanyagokat. A hidrokultúrás rendszerrel minden olyan probléma kiküszöbölhető, ami a hagyományos, földes növények esetében idővel óhatatlanul jelentkeznek.
Mik ezek?
A föld (illetve a ma – szinte kizárólag – használt tőzeg alapú földkeverék) lassan lebomlik, összeesik. A beültetett növények „dülöngélni” kezdenek. Idővel az ásványi sók a felszínre vándorolnak, kiválnak. Néha gombák vagy tőzeglegyek is megjelennek. Az évenkénti átültetés gyakorlata ugyan segít ezen, de rendszeres kiadást, az átültetés pedig sok gondot jelent. A mai földkeverékek tápanyag szolgáltató képessége csekély.
A kertészetből kikerülő ”elkényeztetett” növények sokszor nem is kapnak többé tápanyagot. És akkor még nem beszéltünk az emberi tényezőkről, úgymint feledékenység, a figyelmetlenségből kiborult cserép, vagy bútorra öntött víz. Sokan a régi szokás szerint, 2-3 naponta, kis adagokkal öntöznek. A kaspóból viszont a felesleges víz nem tud kifolyni. A pangó vízben elhal a gyökérzet. A növény meglankad, mintha kiszáradt volna. Ha túl is éli a dolgot, sokszor nem képes új gyökeret ereszteni, nem hoz új leveleket, csak vegetál.
A hidrokultúrás rendszer fő erénye a biztonság!
Minimálisra lehet csökkenteni az emberi tévedést. Nem kell kertésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, mikor kell öntözni, mennyi víz kell a növénynek. Minden tartóban van egy vízmérce. Csak akkor kell öntözni, ha a mérce mutatója a minimum szint alá került. Annyi vizet kell adni, hogy a mutató az optimum szintre álljon. Két öntözés között ezt a mennyiséget használja el a növény. További nagy előnye, hogy a hidrokultúrás növényeket hosszabb idő elteltével sem kell átültetni. Nincs további költség, nem kell nagyobb kaspó, nincs a helyszíni munkával járó kellemetlenség. Ha figyelembe vesszük, hogy egy lakás, egy iroda vagy intézmény növényzetének igényes kialakítása mibe kerül, akkor fontos tényezővé válik a díszérték megőrzése, a fenntartási költség és az emberi kockázat szerepe. A beszerzés ugyan drágább, mint a hagyományos dísznövények esetében, de ha minden tényezőt figyelembe veszünk és hosszú távra tervezünk, akkor megállapíthatjuk, hogy nincs praktikusabb megoldás ma a hidrokultúrás növénytartásnál.
A cikk szerzője: Kiss Tamás kertészmérnök.
További információ: www.fitoland.hu
