Lakberendezési stílusok 1. rész

Moderált, nyugalmas, visszafogott életmódunk segít-e megőrizni a múlt szépséges tárgyait, és tudjuk-e biztosítani a megfelelő takarítást, ápolást, amely a klasszikus otthon esetében értéket őrző jelentőséggel bír. Hiába akarnánk rangsorolni, hogy melyik stílus előbbre való, mert mindenki ahhoz fog vonzódni, amely egyéniségét leginkább megfogalmazza, kifejezi. Nyissuk meg a bemutatás sorát a klasszikus stílussal, amely kulturális tájegységenként változhat, ám alapvető jellemzői ugyanazok.

A klasszikus

Eredete: A régi történelmi korokba nyúlik, kezdve a középkortól, amikor létre jöttek a kézműves céhek, és a középkori urak szobáit míves bútorok, pazar kelmék és kifinomult színek töltötték be. A középkort követően is a történelmi korok szerint alakultak ki / át a klasszikus enteriőrök, és tükrözték az adott kor eszmeiségét a minták, színek és formák terén is.

Klasszikus a mában: E stílus kialakításához első sorban térre van szükségünk. Lehetőleg monumentális, szimmetrikus, antik otthonra, magas, teremszerű szobákra, amelyek méltóságot sugároznak. Mikor válasszuk? Hozzánk illő ez a stílus, ha mélységes nosztalgiával viseltetünk a régi korok iránt, vagy rajongunk az antik darabokért, ha kedvünkre van a kimért, előkelőséget sugárzó tér, amely sok esetben ma már a régi vágásúnak tartott, alapjában azonban a kifinomult, vagy tartásos viselkedéssel, az etikett tiszteletével társul.

Légkör: Fensőbbséges, kimért, nyugalmas, elegáns, értékes, fennkölt, nemes, arányos, míves, pazar, fényűző, drámai.

Színek: Akár a meleg (sárga, barna, bézs, drapp, rozsda, bordó, stb.), akár a hideg (jégkék, fáradt rózsaszín, füstszín, homokszín, vaníliasárga, mentazöld, stb.) színek világából választjuk ki otthonunk színeit, fontos, hogy a jövőbeli összhatás világos, nyugodt, letisztult legyen. A klasszikus stílusban kialakított otthonok egyik gyakori hibája, hogy túl sötétek. Ezért a tervezésnél gondoljuk át, hogy milyen színűek lesznek a bútoraink, s ha túl sötétek, inkább mondjunk le a szívünknek kedves bordóról, vagy fenyőzöldről, és válasszunk hozzájuk világosabb árnyalatot.

Bútorok: Az antik bútor maradandó, tömör, minőségi. A szoba stílusát a nagyobb darabok határozzák meg. Elhelyezésük kijelöli, hogy melyik lesz az ülősarok, hogyan tudunk egyik szobából a másikba közlekedni, illetve, hogy milyen az életmódunk. A kisbútorok úgy vannak jelen a klasszikus térben, mint a finomságot, bájt erősítő eszközök, amelyek egyben ízlésünket, egyéniségünket és a szoba jellegét is kifejezik. Vigyázat, nem minden antik bútor illik egymáshoz!

Ahhoz, hogy a visszatetsző hatást elkerüljük, azonosítsuk a korstílus alapján a bútorokat, és maradjunk meg lehetőleg egy alapmotívumnál. Az antik bútorokat sok esetben mai darabokkal párosítják, és az összhatás nagyon kellemes lesz, főként, ha külön ügyelünk arra, hogy a bútorhuzatok stílusukban tökéletesen illeszkedjenek a bútorok típusához. Kandalló: A kandalló lehet az otthon fókusza is, amely meghittséget ad a klasszikus nappalinak, és segít feloldani az emelkedett, vagy túlságosan etikett-követő hangulatot. Mérete a ház méretéhez és stílusához igazodik, kialakítása pedig lehetővé teszi, hogy közvetlenül köré telepedjünk, és együtt gyönyörködjünk a tűz látványában.

Szőnyegek: A klasszikus otthon szőnyegeit bármilyen padlóburkolatra ráteríthetjük. Akár padlószőnyegre is, ha az semleges színű és könnyen tisztítható. Ha van lehetőségünk igazi, antik szőnyeget beszerezni, akkor megnyugodhatunk afelől, hogy a szoba igazán meleg, meghitt alaphangulatot kap. Természetesen a mai, modern, művészi darabok is igen jól helyettesítik antik társaikat. A jó szőnyeg ismérve az, hogy strapabíró – ezt a legszebb iráni szőnyegről éppúgy elmondhatjuk, mint török kelimekről, vagy a régi francia szőnyegekről.

Mielőtt antik szőnyeget vennénk, gondoljuk át, hogy vajon a „megfelelő bánásmódban” tudjuk-e részesíteni, mert az antik darabok akkor szépek, ha megkíméljük őket a súlyos igénybevételtől és óvjuk az erős napfénytől. A kímélethez az is hozzá tartozik, hogy időnként változtatunk a helyzetén. Függöny és drapéria: Mindenképpen az ablakhoz igazodjon, ne nyomja el annak alakját, típusát, és bármit is teszünk föl, hagyjuk beáramlani a fényt, és tegyük lehetővé a szellőztetést. A függöny, és a drapéria legyen összhangban a szőnyeg, valamint a többi hangsúlyos kelme színével, mintájával. A drapériák igen dekoratívak, ám könnyen túlzásokba eshetünk használatukkal, ha ugyanis túl hangsúlyosak, akkor elvész a helyiség egyensúlya.

Textilek, kelmék: Nemes anyagból készülnek (selyem, bársony, csipke). A bútorok mellett a kelmék adják meg a klasszikus otthon karakterét. Némelyikük (mint például a mintás damaszt, vagy a régi kárpit) régmúlt eleganciát hordoz, mások (mint pl. a brokát) szigorúan saját történelmi korukat idézik. Időtlen anyagnak számít a sima vászon, a nyomott virágminta, a selyem, és a csipke. Az antik falikárpitok általában megfizethetetlenek, tehát csupán másolataikhoz juthatunk hozzá. Jó megoldás ezek helyett a festett falikárpit, amit általában freskófestő készít. 

Ha ilyenek sincsenek birtokunkban, akkor is jó megoldás a hímzés, régi függöny, sálak, vagy indiai, afrikai, távol-keleti kelme, vagy szőnyeg. A falakra kerülő anyagok sima felületen érvényesülnek a legszebben, mert a mintás tapéta zűrzavarossá teheti a textil színét, mintázatát. Képek: A képek megízesítik az otthont, élettel telítik, és elevenné teszik a teret. Hangsúlyozhatjuk velük egyéni stílusunkat is. Amikor a klasszikus otthonhoz választjuk meg a képeket, nem kell feltétlenül méregdrága darabokat vennünk. Használhatunk posztert, nyomatot, olaj-, vagy vízfestményt, mindenesetre jó, ha olyan témát keresünk, ami személyesen megérint és kifejez bennünket. Képeinket a háttér fogja kiemelni, tehát legyünk figyelmesek, nehogy agyonüssük a sokáig keresett képeinket egy-egy túl mintás falfelülettel. Használhatunk fantáziadús paszpartuzást, egységes színű, anyagú kereteket (ez semmiképp se kötelező), és kiemelhetünk egy-egy képet irányított megvilágítással is.

A színeket a halogénizzók segítenek leginkább visszaadni, ám az izzókra mindenképpen tegyünk védőernyőt, amely megakadályozza a képek kifakulását. Az antik enteriőr egyik leglényegesebb eszköze a szimmetria, és ezt a képek elhelyezésénél is vegyük figyelembe. Kerüljenek egy-egy fal közepére, vagy egy közepes nagyságú bútordarab fölé, középre. Föltehetjük őket csoportba rendezve, ekkor alul legyenek a kisebb, fölöttük pedig a nagyobb darabok, illetve alul a világosak, fölöttük a sötétebb tónusúak. Természetesen elhelyezhetjük lineárisan is, ekkor a különböző méretű képeket egy meghatározott vonalhoz igazítjuk.

Ha olajfestményeket választunk, gondoljuk át, vajon egyenletes hőmérsékletet tudunk-e biztosítani számukra. Kiegészítők: Vázák, tükrök, kerámiák, porcelánok, üvegek, faliórák, ezüst- és réztárgyak, zongora, gyertyatartók, míves gerincű könyvek, falikarok és lámpák, párnák és takarók, kilincsek és ajtódíszek – hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsük, a teljesség igénye nélkül - mind a klasszikus otthon szépségét emelik. 

Varázsszavak: Egyensúly, gondoskodás, óvás, féltés. A klasszikus otthon kialakításakor legfontosabb motívum az egyensúly megtalálása. Mindegyik darab fontos, de egyik se lehet túlságosan domináns. Minden darab igényli az odafigyelést, ápolást, gondoskodást, ezért ha ezt a stílust választjuk, többé nincs pardon a kilöttyenő kávé, a sietős ajtócsapkodás, vagy a lakás hőmérséklet ingadozásának tekintetében. Megbecsült, értékes darabokkal van dolgunk, ezért fontos, hogy jól gondoljuk át, mielőtt belekezdenénk e stílus kialakításába: moderált, nyugalmas, visszafogott életmódunk segít-e megőrizni a múlt szépséges tárgyait, és tudjuk-e biztosítani a megfelelő takarítást, ápolást, amely a klasszikus otthon esetében értéket őrző jelentőséggel bír.

Lázár Márta