Ha a kertünk szokatlan formájú, ne bosszankodjunk, hanem örüljünk neki. Meglehet, hogy a középen fűvel, a széleken pedig virágágyásokkal rendelkező kert egy szögletes formánál jól mutat, de a hosszúkás, keskeny vagy a rövid és széles tereknél ez már nem éppen előnyős. A kert kialakításakor csakúgy mint a lakberendezésben a legfontosabb lépés a tervezés. Biztosak lehetünk abban, hogy lesznek olyan területek, ahova különböző fajtájú növényeket kell ültetnünk.
Egy nagy kertből sok kisebb kertet varázsolhatunk. Választható építőelemek az előre megépített vagy növényekkel futtatott falak és átjárók. Míg egy nagyobb kertben bőven van hely a szabadon növő sövényeknek, addig egy kisebb csak vágott sövények ültetésére alkalmas. Az optikai felosztáshoz mindenképpen növénnyel borított területeket kell feláldoznunk. Hogy ez minél kevesebb legyen, használjunk fából készült rácsokat, zárt elemeket, amelyekre kúszónövényeket futtathatunk.
Terv nélkül sajnos nem igen jutunk előre. Így tehát üljünk ki nyugodtan a teraszra, és nézzük meg alaposan a kertünket. Elvégre pontosan erről a kilátásról van szó, amelyet ebből a szemszögből nap mint nap látni fogunk. Írjuk össze, mi az, aminek mindenféleképpen maradnia kell, hol vannak a napos helyek, és melyek azok, amelyek árnyékosak. Mi az, amit el szeretnénk takarni, és mi az, amit ki szeretnénk emelni. A terasz szintúgy megérdemel némi figyelmet. Mit szeretünk jobban? Ha szabad tér vesz körül minket, vagy ha védettségben érezzünk magunkat?
Ezekkel a feljegyzésekkel már megalapoztuk a következő lépést. A választófalak megtervezése a második legfontosabb pontunk, hiszen ezek különítik el az egyes részeket. Egy hosszabb, keskenyebb területen a választófalak célja, hogy ne lássunk el a terasztól a kert végébe. Így például sűrű sövények segítségével szűk átjárókat képezhetünk, amelyek hol a bal oldalon, hol pedig a jobb oldalon vezetnek bennünket végig a kert hosszán. Ezek a választófalak egy keskeny kertben olyan sűrűnek kell lennie, hogy a kert vége valóban rejtve maradjon a pillantásunk elöl. Fontos, hogy a kerti sétánk során az az érzés keletkezzen bennünk, hogy az egyik lezárt területből egy másikba jutunk.
Mindez teljesen másképp alakul egy rövid, de széles területnél. Itt fontos, hogy pillantásunk egészen a kert végéig eljusson. A védőfalak oldalsó területeket választanak el egymástól, így a látható területek keskenyebbnek tűnnek. Egy hatásos eszköz a terület optikai meghosszabbításához a középen vezető út kialakítása. A terasztól nézve hosszabbnak tűnhet a kertünk, ha ez az út eleinte keskenyebb, majd a kert végében pedig kiszélesedik.
A tőlünk legtávolabbra eső kertrészben mindenféleképpen szükség van valamire, ami felhívja magára a figyelmet, és kifejezi, hogy hol a terület határa. Az egyes elkerített területeken különböző kertecskéket alakíthatunk ki különböző fajtájú virágokkal. A hideg színek, mint a kék, a szürke, a lila és a fehér távolságot, míg a meleg színek világítanak és közelséget teremtenek. A középre elhelyezett szökőkút szintén teret adhat a kilátásnak.
