Megfelelően telepített bokorcsoportokkal, sövényekkel elérhetjük, hogy szélvédett helyek alakuljanak ki. A madarak a nyugodt, zavartalan, ragadozóktól mentes kertet szeretik. Szükségük van táplálékra, vízre, valamint fészkelési lehetőségre. Természetesen az emberi jelenlét hiánya nem azt jelenti, hogy a tulajdonos és családtagjai sem mozoghatnak a kertben, nyugodtan végezhetik mindennapi teendőiket, azonban nem árt, ha pl. nagyobb kertek esetében kialakul egy-egy védettebb zug, ahol inkább csak a fűnyírásé és az időszakos karbantartási munkák miatt jelenik meg az ember.

Néhány tanács a növényzet kialakításához:

A cserjék metszése során érdemes fészekrakásra alkalmas elágazásokat kialakítani.  Egyes helyeken hagyjunk nagyobb, összefüggő felületet.  A növényzet legyen változatos összetételű. Az oldalról zárt, sűrű bokorcsoportok biztonságos fészkelőhelyet jelentenek a madaraknak (lehetőleg alul is legyenek sűrűek). Legyenek széltől, emberi zavarástól védett helyek. Ezt sövény telepítésével vagy kőfal építésével, a kert egyes részeinek zavartalanul hagyásával érhetjük el. Alakítsunk ki olyan sövényt vagy cserjecsoportot, aminek nincsen metszve az oldala, hanem zavartalanul nőnek az ágai.

Az avar meghagyása (legalább néhány helyen) segíti az avarszinten élő állatok megtelepedését, ami terített asztalt jelent a rigóknak. Érdemes egyes fák elhalt részeit is meghagyni, illetve teljes elhalt fákat megőrizni ,ez kertünkbe vonzza a harkályokat.  Kíméljünk meg néhány idős gyümölcsfát is. Legyenek a kertben fenyők, örökzöld csoportok.  Telepítsünk bogyós termésű növényeket. Helyezzünk ki itatót, hogy inni, fürödni tudjanak a madarak.  Legyen fészkelési lehetőség azon madarak részére is, akik az odút részesítik előnyben.

A madarak és a víz

Természetesen a madaraknak is szükségük van vízre. Azon kívül, hogy szomjukat oltják az itatónál, fürödni is nagyon szeretnek, ez segíti őket tollazatuk tisztán tartásában. A víz tehát fontos eleme a madárbarát kertnek. Az itatónak főként a meleg, száraz, nyári hónapokban van jelentősége, de a madarak egész évben szívesen használják.

Itató és fürdő készítésére a legváltozatosabb anyagokat használhatjuk fel. A vizet tehetjük egy kis tálkába, cserépalátétbe, régi konyhai edénybe, de kerti tavacskát is készíthetünk. Régi edényt vagy egy színes műanyag tartályt körberakhatunk kavicsokkal, hogy belesimuljon a kerti környezetbe, aljára mosott kavicsot szórhatunk. Az itatót egy kb. 1 m magas lábazatra is elhelyezhetjük. Lehet ez egy földbe ásott farönk vagy egy támfal teteje. Így a macskák nehezebben tudják megközelíteni a madarakat és azok is nagyobb biztonsággal használhatják itatójukat.

Itató készítésekor a következő szempontokat is figyelembe kell venni:

Az itatóban mindennap legyen friss víz, célszerű este váltani vizet, hogy a kora hajnalban kertünkbe látogató madarak már a tiszta vizet ihassák. Ne legyen túl mély a víz, mert azt a madarak nem szeretik. Legjobb, ha az itató fokozatosan mélyül, és a legmélyebb része is csak a rigó hasáig ér. Mélyebb víz közepére egy lapos követ helyezhetünk, ahová leszállhatnak barátaink. A kerti tó sekély szélét ökölnyi kövekkel rakjuk ki. A vizes edény ne legyen a napon, a legjobb egy félárnyékos hely, ahol naponta csupán 4-5 órát süt a nap. Az itatónál a macskák könnyen elkaphatják a madarakat, ezért ne helyezzük olyan helyre, ahol a macskák észrevétlenül megközelíthetik. Ivásra, fürdésre az esővíz is megfelel.

A kerti tó és a madáritató jelentősen növeli a kertünket felkereső madarak számát ma már egyre elterjedtebbek a kerti tavak, és a saját munkánkkal való előállításkor nem is drága. Figyeljünk azonban arra, hogy a megfelelő minőségű alapanyagokat használjuk, különben a tavunkból hamar elszökik a víz és csak bosszúságot okoz. Első lépésben ki kell választania tó helyét a kertben. Fontos, hogy a tó nyugodt, zavartalan helyen legyen. A kialakítandó vízfelületre lehetőleg ne hulljon majd sok lomb, és a tavat ne süsse állandóan a nap. Legjobb egy olyan félárnyékos hely, ahol körülbelül 5 órán át éri a nap a vízfelületet. Minél nagyobb egy tó, annál jobb feltételeket teremt az állatoknak.

Ha a tóban halakat is szeretnénk tartani, akkor az legalább 1 méter legyen. A tó helyének és méretének meghatározása után el kell döntenünk, hogy milyen anyagból kívánjuk megépíteni a tómedret. Többféle megoldás is létezik: előre gyártott vízzáró agyagtéglák, betonozás, és szinte ma már egyeduralkodók a fóliával bélelt medrek. Praktikusak is az előre gyártott műanyag medrek is. A beton hátránya, hogy a tó formája lés helye később már nem változtatható, ráadásul ha szivárog, nehéz javítani. A fóliás tó bármikor könnyen kialakítható. Ki kell ásni a medret úgy, hogy meghatározzuk a később vízmélységeket:

Mocsaras zóna:10 cm-ig. (Kialakításánál figyelembe kell venni, hogy fokozatosabban mélyülő részei is legyenek, hogy a madarak le tudjanak szállni ide inni vagy fürödni.).  Sekély zóna:10-40 cm, Mély víz zóna: 40-150 cm

Ássunk gödröt néhány (15-20) centiméterrel mélyebbre, mint a tervezett mélység, és minden követ, gyökeret távolítsunk el. A gödröt 10-15 cm vastagságban homokkal töltsük fel és jól döngöljük le. A meredekebb szakaszokon a homokot helyettesíthetjük speciális bélelő anyagokkal pl. geotextília). Az így elkészített alapra helyezzük a fóliát.

A tófólia méretének kiszámítása:
Tó hossza+2x a tó mélysége+ 2x 50 cm

A fólia szélessége:
Tó szélessége+ 2x a tó mélysége+2 x50 cm

A tómedret be lehet borítani kaviccsal, kővel. A tó szélére ragaszthatunk kőfóliát, amely természetes hatást kelt. A kész tavat töltsük fel vízzel, majd ültessünk bele növényeket.

Madárodú telepítése a kertbe

Erdeinkben megtelepedett madaraink harmada odúlakó. A harkályok szerepe rendkívül fontos az odúk kialakításában, hiszen az odvas fák belsejébe vezető kör alakú nyílást és az odú bejáratát, majd az odú belsejét ők vájják ki. A harkályok többnyire évente új odút készítenek maguknak, ezért az elhagyott fészkelő helyeket megöröklik a galambok, cinegék, a csuszka és a nagy pele.

Az odúlakó madarakat csak akkor telepíthetjük megakertben, ha azok megfelelő lakóhelyre találnak. Mivel a kiskertekben kevés a természetes, harkály által készített odú található, ezért mesterséges fészekodúk kialakítása szükséges. A különböző fajok számára más-más méretű odúkat kell készíteni. Nem mindegy az sem, hogy milyen az odú elején található berepülő nyílás mérete, és az sem, hogy milyen magasan és hová helyettük a kis madárlakásokat.

Az odútelepítés alapelvei a következők: Minden kertben legyen legalább egy madárodú, több odú esetén kb. 25 m2-enként legyen egy. Lehetőleg szögelés nélkül helyezzük ki őket a fára. Fontos, hogy árnyékos ,félárnyékos helyet találjunk számára. Az odúba nem kell tápanyagot, fészekanyagot rakni! Az egymás melletti odúk röpnyílásai ne egymás felé nézzenek, hogy a kirepülő madarak útja ne keresztezze egymást. A tető legyen leemelhető vagy felnyitható, ügyelni kell azonban arra, hogy a szél le ne sodorhassa. Az odúkat célszerű ősszel kihelyezni a kertbe. Ügyelni kell arra is, hogy a röpnyílás lehetőleg kelet vagy délkelet felé nézzen, és ágak ne takarják.

Készítsünk madárkalácsot!

Magunk is készíthetünk cinkegombócot. Egy adag olvasztott zsiradékhoz két adag magot vagy magkeveréket adjunk. Ez lehet tisztán napraforgómag is. Amikor kezd megdermedni, de még alakítható, formáljunk belőle gombócokat. A gombócokat kötözzük hálóba (Pl. narancshálóba), majd függesszük fel egy faágra.

A masszát egy üres, fél kókuszdióba is önthetjük, amelyet szintén fel lehet akasztani egy ágra. Fontos, hogy a magokra csak annyi zsiradékot öntsünk, amennyi szükséges az összeragasztásukhoz, túl sok zsiradék esetén a magok és a zsír különválhatnak. Tartós hidegben a sertészsír is megfelelő, elég keményre fagy. Nagyon hideg időben a még folyékony madárkalácsot egy fenyőfa ágaira fokozatosan és óvatosan ráönthetjük, ott azonnal megdermed. Ha a madarak rátalálnak, jót lakmározhatnak belőle.

Rovarevők elesége: A madáretető környékén felbukkanó vörösbegy táplálására lágyeleséget készítsünk: ez apróra vágott vagy reszelt sajt, túró, apróra vágott főtt hús és áttört főtt tojásból áll.

Madarak táplálékai

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy vannak rovarevő és vannak magevő madarak. Rovarevők pl. a cinegék és a füzikék, magevők a pintyek és a verebek. Ha egy madárpár megtelepszik a kertünkben, biztosak lehetünk abban, hogy ott adottak a táplálkozási lehetőségek is.

A madarak hasznosak a kártevőkkel szembeni küzdelemben: a magevők a gyommagvak fogyasztásával segítenek, a rovarevők a gyümölcsfákat, zöldségeket megtámadó rovarok pusztításában jeleskednek. Az énekes rigó sok gilisztát és csigát fogyaszt, egy rigócsalád egy évben akár több ezer csigát is összeszed. Egy széncinegepár a fiókanevelési időszakban több tízezer rovart és pókot pusztít el. Kevesen tudják, hogy a fiókanevelési időszakban a verebek is nagy mennyiségű rovart esznek, óránként öt-hat alkalommal szállítanak hernyókat, szöcskéket, levéltetveket és más rovarokat a kicsinyeiknek.

Sok magevő madarat csalogathatunk a kertünkbe, ha madárbirset, madárberkenyét, vadszőlőt, galagonyát, tűztövist és bodzát ültetünk a kertünkbe. A kert ápolása során is segíthetjük a madarakat a táplálkozásban. Fűnyírás után a gyepen megjelennek a rigók, hogy hozzájussanak kedvenc csemegéjükhöz, a földigilisztákhoz.. A nyírott gyepet felkereshetik a búbosbankák is. Érdemes tavasszal a konyhakertbe néhány tő napraforgót ültetni, nyár végén a cinegék és a csuszkák fel fogják őket keresni a napraforgómagért. Ősz végén a nálunk maradó madarak táplálkozási szokásai a legtöbb esetben megváltoznak. A rigók pl. a gilisztaevésről áttérnek a bogyókra, gyümölcsökre. A madáretetés során kihelyezett napraforgómagot, szalonnát előszeretettel fogyasztják az egyébként rovarevő cinegék, csuszkák és a harkályok.

Téli madáretetés

A madarak etetését a fagyok beállta után kell elkezdeni, és amíg tart a hideg idő, (február végéig) folyamatosan eleséget kell biztosítani számukra. Enyhe időben kevesebbet adjunk. Az etetéshez a legjobb a napraforgómag, a legtöbb madár szívesen megeszi.

Figyeljünk arra, hogy tisztított, gyommagvaktól mentes napraforgót szerezzünk be, mert ellenkező esetben könnyen meglehet, hogy tavasszal ellepik madáretetőnk alját a gyomok. A magevő madarak többsége (például a citromsármány vagy a zöldike) szívesen megeszi a búzát vagy más szemes takarmányt. A feketerigó vagy a vörösbegy a konyhai hulladékot is szívesen átbogarássza. Így könnyen összetalálkozhatunk a komposztálónk környékén keresgélő feketerigóval. A cinegék számára kihelyezhetünk félbetört diót, de a diótörés után megmaradt törmeléket is a madáretetőbe tehetjük.

A fenyőrigók vagy a feketerigó a fákon maradt almát is szívesen megeszi, néhány gyümölcsöt érdemes tehát ősszel a fán hagyni. Illetve a télre eltett gyümölcsök közül a kidobandót helyezzük az etető alá, a földre, vagy a hóra. Hideg időben a széncinege vagy a zöld küllő is szívesen lakmározik az almából. A faágakra akaszthatunk marhafaggyút, vagy szalonnát is. Vehetünk madarainknak cinkegombócot vagy madárkalácsot az üzletekben, kertészetekben. Az etetőt rendszeresen tisztítani kell! Erős kefével távolítsuk el hetenként, kéthetenként – de legalább akkor, ha egy kicsit megenyhül az idő – az ürüléket és az etetőanyag-maradékokat. Enyhe időben vízzel is ki lehet mosni az etetőt.

Társbérlők a kertben

Aki a kertjét szereti és gondozza, attól nem áll messze a madárvédelem gondolata sem. Kertünk a természetből elcsent kis terület, ahol normális körülmények között vadon élő növények és állatok élnének, táplálkoznának, szaporodnának – mint ahogy ezt valószínűleg teszik a városhatáron túl. 

A terület saját igényeink szerinti átformálásával megváltoztattuk az adott élőhelyet, de a természetet mégsem rekeszthetjük ki a kertünkből. Néhány esetben a kert jobb feltételeket biztosít a környezetnél – gondoljunk csak a bőven termő cseresznyefát „dézsmáló” rigókra – általában azonban az eredeti élőhelyhez képest szerényebb környezetet jelent a körülöttünk élő fajoknak. A legtöbb kertből hiányoznak az öreg, odvas fák, amelyekben harkályok fészekodút ácsolhatnának, hiányoznak a sűrű bokorcsoportok, ahol a kisebb madarak elbújhatnak.
Az állatok megpróbálnak alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, és kertünkben is lehetőséget keresnek természetes életmódjukhoz.

Vannak fajok, amelyek egyszerűbb adottságokkal is beérik, például az eresz alatt megtelepedő fecskék, a házak repedéseibe fészkelő rozsdafarkúak. Ha megfelelő cserjéket telepítünk, akkor előbb-utóbb belefészkel egy rigó vagy egy őszapópár, ha odút akasztunk ki, akkor cinegék vagy verebek megtelepedése várható. Ősszel megjelennek a kertben a táplálékot kereső madarak, ilyenkor többször láthatunk harkályokat, csuszkákat, cinegéket. A madarak mellett természetesen más élőlények is felbukkanhatnak, például békák, vagy a virágainkat látogató színpompás lepkék. Ezek az állatok akarva-akaratlanul társbérlőnkké válnak, fogadjuk örömmel, segítsük őket, hiszen szaporodni, táplálkozni, és életben maradni szeretnének.

Forrás: Kolibri Kertészet