A növény virágainak színei fajtától függően eltérőek lehetnek, legnépszerűbbek mégis a fehér, rózsaszín, bíbor és ezek variánsai. Kevesen tudják azonban, hogy a mindenki által csodált növény virágainak színéhez egy ősi kínai legenda kapcsolódik. A mítosz úgy tartja, hogy réges-régen Kínában három nővér lement a hegyről a faluba játszani, de ott csend és fekete füst fogadta őket. Rövid kérdezősködés után megtudták, hogy Qin Shihuang, sok más gonoszság mellett, megölte a Homár hercegnőt. Emiatt a Sárkánykirály dühében bezárta a sóraktárt és megakadályozta, hogy a falubeli emberek sót egyenek, ez pedig pestisjárványt okozott, amelynek során sokan meghaltak.

A három nővér annyira együtt érzett a falubeliekkel, hogy a nép megmentése érdekében elhatározták sót kérnek a Sárkánykirálytól. Mivel az többször is elutasította őket az általuk készített virágillattal elbűvölték a sóraktárat őrző Rák tábornokot, a sót pedig visszaadták a tengernek és a falubelieknek. Bár a legenda szerint sikerült megmenteniük a falut, azonban a Sárkánykirály három különböző színű fává varázsolta a három nővért. Ezt a három fát nevezték el a falubeliek Magnóliának, így fejezve ki hálájukat. A legendának köszönhetően terjedt el a kínai nyelvben a magnólia úgy, mint a hűség, a hála és a rendíthetetlen szeretet jelképe.

A Liliomfa származása

Ezek a bokros növekedésű cserjék, azaz liliomfák díszes virágaik miatt könnyen válnak a kert legszebb szoliterévé, vagyis dísznövényévé. Hazánkban egyaránt megtalálhatóak örökzöld és lombhullató fajtái is, mégis inkább az utóbb említett fajta lelhető fel sokunk kertjében. Mind a kettő a liliomfélék családjába tartozik, de a nemzettségben csaknem 200 különböző variánst tartunk számon, így egy igazán változatos növényről beszélhetünk. A liliomfák többsége Kelet-Ázsiában, Kínában és Japán térségében, míg kisebb százalékuk Észak-Amerikában, Kanadában és az USA területein elterjedt.

Tévhitekkel ellentétben a magnólia és a liliomfa egy és ugyanaz!

A növény csupán megjelenésében és virágai tekintetében különbözik. Általában közvetlenül a földből, kúpos alakban szerteágazó cserjéről beszélhetünk (mert nevével ellentétben nem igazán fa). Virágai eltérőek mind színben (rózsaszín, fehér, bordó, sárga, cirkás), mind formában. Viszont a lombhullató liliomfa virágainak alakja leginkább a tulipánéra hasonlít, kehely formájú, míg az örökzöld változat, amit többen hívnak inkább magnóliának, terebélyesebb, oldal irányba szélesdő és többnyire csak fehér színű. Lótusz magnóliának is mondják sokan. A lombhullató liliomfa virágzása március végére tehető még mielőtt a növény levelei megjelennének, ezzel szemben az örökzöld magnólia (Magnolia grandiflora) jóval később júniustól nyár végéig hozza nagy, fehér virágait. Lombhullató liliomfa hazánkban nagyjából a 3-5 méteres magasságot éri el, míg örökzöld párja akár 8-10 méter magas is lehet.(A lombhullató lilomfa azonban olyan sok variánsú, hogy a fa megjelenéstől a cserjekinézetig mindenféle lehet.)

Gondozásuk nem olyan bonyolult!

Ránézésre talán sokunkban felmerülhet, hogy kényes, nehezen gondozható növény van szó, ám ez egyáltalán nem így van. Viszont azt fontos megemlíteni, hogy gondozás szempontjából is lehetnek eltérések az örökzöld és a lombhullató magnólia között. Mind a két változat esetében érdemes odafigyelnünk arra, hogy napos (napi legalább 6 óra fény) szélvédett helyet válasszunk számukra, ám az örökzöld magnólia a félárnyékos helyeken is megél. Arra érdemes nagyobb figyelmet fordítanunk, hogy a savas kémhatású talajt kedvelik, így próbáljuk ezt megteremteni számukra. Akár trágyázással, akár más módszerekkel. (Kerülje a finom homokos vagy a rossz légáteresztő képességű nehéz agyagos talaj használatát!) Ha mégsem ilyen talajba ültetjük, azt könnyen észrevehetjük, hiszen ekkor levelei megsárgulnak, majd idővel a növény elpusztul. Az átültetést nehezen tűrik, így célszerű elsőre megtalálni a végleges helyüket.

A többi virágzó cserjével ellentétben metszése általában – ágainak és törzseinek gyenge gyógyító képessége miatt – egyáltalán nem ajánlott, maximum fiatal korában formázás céljából, és ilyen esetben is csak ősszel tegyük ezt meg. (De a lila magnólia sokkal kevésbé érzékeny. Fagytűrőek, -12 Celsius fokig, ezért hidegebb tél esetében érdemes töveiket befedni.) A növények ültetésénél fordítsunk figyelmet az elegendő nagyságú gödör biztosítására, annak érdekében, hogy a gyökereket ne érje sérülés. Szaporítása, leggyakrabban magvetéssel, illetve bujtással vagy félfás dugvánnyal történik.

Általában szoliterként alkalmazzák őket kertekben és előkertekben, ám az se keseredjen el, aki nem rendelkezik ilyennel, ugyanis napos szobában is lehet tartani.

Hazánkban ugyan még nem terjedt el ez a módszer, viszont őshazájában, Ázsiában gyakorta találkozhatunk egy-egy példánnyal bent a lakásban is. Szobai nevelés esetén, egyik legkönnyebb módszer, ha palántaként nevelgetjük. Bár itt is, mint a kinti példányok esetében, biztosítsunk számára elegendő mennyiségű napfényt és elegendő nagyságú helyet. Utóbbit könnyen megoldhatjuk egy nagyobb méretű cserép vásárlásával. Legalkalmasabb 10 nappal a koratavaszi csírázás előtt vagy a levelek megjelenése előtt ültetni, miután a virágok elhervadtak. Átültetéskor, a palánták méretétől függetlenül, a gyökerek sárgolyókat hordozzanak, és ügyeljünk arra, hogy ne sértsük meg a gyökereket, mert ez a túlélés biztosítása.

Ültetés előtt elegendő mennyiségű teljesen lebomlott szerves műtrágyát kell kijuttatni alaptrágyaként a cserépbe vagy az ültetőgödörbe, majd szorosan lezárni a talajt, és sokat öntözni. Öntözésénél figyeljünk arra, hogy mindig tartsuk nedvesen a növény talaját! Szobai változata kibírja az átültetést, de csak abban az esetben, ha kinőtte a régebbi helyét. A cserepet 2 évente egyszer cseréljük, cserépcserénél adjunk hozzá egy kevés lebomlott szerves trágyát alaptrágyaként. De trágyázni minden évben 3 héttel virágzás előtt és ősz végén érdemes csak. Átteleléskor a növényeket tegyük napfényes helyre, 10 °C körüli szobahőmérséklet mellett 3 héttel korábban virágozhat.

Ha bárki kedvet kapott liliomfa, magnólia neveléséhez legyen szó akár szobai, akár kerti példányhoz bátran vágjon bele!

Szerző: Nemecskó Zsófia