A látszat azonban csal: nem az előbbiekről, hanem egy borbárról van szó. És hogy mit is takar ez a fogalom? A Drop Shop Borbár nemrég megtartott hivatalos megnyitóján a vállalkozás egyik létrehozója és vezetője, Hébenstreit Ádám adja meg a választ, a kortárs belső kialakulásáról pedig a tervező, Sütő Kata mesél.
A létesítmény tulajdonképpen olyan, mintha egy állandóan nyitva tartó borfesztiválon lennénk, azaz a kínálatban megtalálható külföldi és hazai borokból, pezsgőkből vásárolhatunk kimérve. A készleten tartott bármely palackot is megbontják a kedvünkért, azzal a feltétellel, hogy legalább félpalacknyit elfogyasztunk belőle. A borok mellé többféle harapnivalóból (pl. tapas) is választhatunk, amelyeket havonta más és más étterem szakácsa készít el.
Ádám szerint a borbár ötlete néhány éve már megfogalmazódott a fejükben. Az elképzelést aztán menet közben bővítették: ha már borbár, legyen borkereskedés is, amely nemcsak kis-, hanem nagykereskedést is jelent. „Kézműves borkereskedés” – így jellemzi a vállalkozást a tulajdonos. És hogy milyen inspiráció alapján álmodták meg a belsőépítészetet? „Minden a borról szóljon, ne legyen túltematizált, azaz a kovácsoltvas-bontott tégla irányvonal mindenképpen kerülendő.”
Sütő Kata belsőépítész is megerősíti: az volt az alapvető iránymutatás, hogy „a hely alkalmazkodjon a borhoz és azokhoz, akik a bor miatt jönnek, és ne legyen felesleges belsőépítészeti bravúr”. Ráadásul a rendelkezésre álló anyagi keret meglehetősen kicsi volt, „a tulajdonosok mondtak egy összeget, hogy miből kellene kihozni a kivitelezést. Ez annyira kis összeg volt, hogy kihívásnak éreztük, és azt mondtuk, vállaljuk, de csak akkor, ha mindent megcsinálnak úgy, ahogy kitaláltuk, mert csak úgy lesz egységes a kép” idézi fel a tervező.
„Fontos kiindulási pont volt a meglevő arculat: maga a logó és a Drop Shop név megvolt. (A grafikus Berta Gábor volt). Mivel friss, nagyon jó grafikai munka, ezért könnyű volt belőle lendületet venni. Szóval: jó fej megrendelő, jó arculat, kis költségvetés és egy lepukkant üres pince, ez volt a kiindulási alap.” Az anyagi kötöttségek tehát szemmel láthatóan motiválták a tervezőket: „hozzuk ki úgy a költségvetést, hogy be tudjuk tenni a kedvenc székünket”, fogalmaznak.
Konkrét előképe nem volt a helynek, de hangulatok, élmények hasonló barcelonai, londoni, amszterdami helyekről inspirációt jelentettek. A kész belső térben VITRA székek keverednek IKEA lámpákkal és bortároló polcokkal, szépen megmunkált vakolt és kerámiaburkolatos felületek a szinte nyers, ipari belsőt idéző vakolatfelülettel, az eredeti pillérekkel és bortároló fallal. Az i-re a pontot néhány megmunkálatlan farönk teszi fel.
Persze nem ment minden zökkenőmentesen de „a kivitelezés sosem egyszerű, főleg, ha nem újépítésű helyről van szó. De a tulajdonos végig kitartott amellett, hogy minden úgy legyen, ahogy megbeszéltük. Egyben csak mi láttuk fejben, hogy milyen lesz a végeredmény, és bennük megvolt a bizalom. A legelején csináltunk egy költségvetést és meghoztuk a kompromisszumokat együtt, úgy súlyozva, hogy az ne menjen a hangulat és a minőség rovására, és a gesztusértéke megmaradjon a koncepciónak. Ezért menet közben nem voltak nagy meglepetések.”
Sütő Kata kiemeli a tulajdonosokkal való jó kapcsolatot, „nagyon jó volt együtt dolgozni Ádámmal és Gáborral, a két tulajdonossal, rengeteget tanultam tőlük borról, pezsgőről. Szerintem a Drop Shop az a hely, ahol nemsokára majd kezükben a pohárral állva beszélgetnek az emberek - vagy épp az üzlet előtt, mert már nem férnek be - mint annyi helyen máshol a világon.”
( Szöveg: hg.hu, Fotók: suto.hu )
