Az elegancia, a gazdagság, az egyszerű vonalak, geometriai formák, a neves designerek által megálmodott búrotok, textíliák és nem utolsó sorban a tágas terek jellemzik az irányzatot. Sokan nem kedvelik, mert ridegnek ítélik, személytelennek, túlságosan „üresnek” érzik a tereket.
Ebben természetesen van igazság, ez a trend nem igazán a kisgyermekes családosok stílusa, mivel ez a megkomponált rend nem biztos, hogy fenntartható kicsi gyerekek mellett. Tény, hogy ez az irányzat nem tűri meg a kisebb hétköznapi rendetlenségeinket. Mégis, mit lehet tenni, hogy valami izgalmat vigyünk a térbe, ha valaki mégis ezt a stílust kedveli, de nem szeretné, hogy úgy érezze, valamilyen dobozban él?
Nemrégiben megjelent a „retrobarokk” vagy „neobarokk” (nem keverendő a régi neo-stílusokkal!) mely a minimállal ötvöződik. Valószínűleg a tervezőket is az inspirálta, hogy valami ember közelibbet hozzanak a nagyon rideggé vált minimál-világba. Hogyan lehet az, hogy a két stílus nemhogy megfér egymás mellett, hanem kifejezetten remekül érzik magukat együtt?
Két dolog miatt lehetséges:
A kontraszt kellemes feszültséget teremt a stílusok között! Bármely művészeti területet tanulmányozzuk, az ellentétek teszik izgalmassá a műveket, legyen az zenemű vagy képzőművészeti alkotás. A barokk túlburjánzó díszítettsége, lágy vonalai ellentétesek a minimál nagyon egyszerű, díszítés- nélküliségével. - a hasonlóság (bármilyen képtelenségnek tűnik) abban rejlik, hogy a nemes anyagok, az elegancia, a gazdagság szimbólumai mindkét irányzatban fontos szerepet játszanak.
Lefordítva mindezt a lakások berendezésére, véleményem szerint, ha valaki a minimál-design mellett dönt, vigyen bele némi barokk vagy egyéb díszítést, használjon színkontrasztokat, keverje bátran az anyagokat és nyugodtan dekoráljon néhány jól megválasztott régi, ódon (antik) tárggyal. Használjon lágy színeket, melyek valamilyen kellemes érzést váltanak ki belőlünk. Mindezeket úgy keverjük, ahogyan az ínyenc ételeket főzzük, vagyis mértékkel fűszerezzünk, különben a lényeg, az étel íze fog hiányozni és a fűszerek dominálnak helyette.
„Keverjünk a tejcsokoládé mellé egy kevés krémes fehér csokoládét, ezek a selymes tejszínnel jól harmonizálnak látványban (is).” Ez így majdnem készen van, de ne feledkezzünk meg a tálalásról sem! Nos, néhány szép edény, régiség, virág, és a természet becsempészése jó hatású, kedvünk vidámabb lesz tőle. Nyugodtan hátradőlhetünk, gyönyörködve elkészült alkotásunkban, és minden érzékszervünkkel érzékelhetjük; a recept kipróbált és bevált!
Szakos Andrea
enteriőr tervező
