Mezítláb sétálni, hallani a kabócák dalát a délután közepén, érezni a tengeri szellőt... Ez volt egy fiatal pár álma, amikor megvették ezt az apró nyaralólakást Formenterában – meséli Estela Gómez Lupión lakberendező, belsőépítész, a felújításért felelős projektmenedzser.
A vízparttól mindössze öt percre lévő, a hatvanas években épült lakás teljesen egyszerű anyagokból épület. Mindössze 37 m 2 -en van egy veranda, egy nappali kanapéval, egy kis konyha, egy fürdőszoba és egy hálószoba. A tornácot 3 centiméter átmérőjű, fehérre festett bambuszvesszők borítják. Lehűtik a szélvédett sarkot, átengedik a szellőt és szűrt fényt adnak - meséli a lakberendező. A szélére öltetett színes murvafürt hangulatosabbá és természetesebbé teszi a sokat használt verandát. A házat úgy tervezték, hogy a bambusz árnyékoló alatt bármikor lehessen étkezni, de rossz idő esetére egy hasonló hangulatú benn is található.
Bár a fehér szín a meghatározó minden helyiségben, a lakberendező kiegészítők formájában helyezett el intenzívebb színfoltokat. Kívül látjuk például a jól ismert Tolix széket piros színben, ugyanabban az árnyalatban, készült asztaldísz is. A konyha lineáris kialakítású lett és az ablak elé került, ami jól bevilágítja a teret. A helyiségekben egységesen használt törtfehér padló is a folyamatosság érzetéért felel és több fényt juttat be.
Újrahasznosított tárgyakat is találunk a térben. A bútorok egy része használt bútor a tudatosság jegyében. Az eredeti elemek is látványosak, mint például a zsákvászonból készült puff, amelyek egyéniséget adnak a nappalinak, és ideálisak olyan kicsi helyekre, mint ez. A tolóajtóknak köszönhetően, - amelyek valójában újrahasznosított redőnyök, - kékesfehérre csíkozva választják el a nappalit a hálószobától.
Fotók: Pepa Oromi
