Generációkat magához köt, amely annyi energiát sugároz és oly lassan-küzdelmesen készül el. Sokszor felnézek arra a kis tetőszobára, ahol mázsa számra tartom a gyapjúfonalaimat. - Hamarosan megüresedik és a fonalak helyett jó kis olvasókuckót alakíthatunk ki.- Erre gondolva próbálom elképzelni, hogy nem vesződöm többé az egyenleten kelimfonalakkal, a beszerezhetetlen gobelin és csomózógyapjú céltalan felhalmozásával, avval, hogy egy-egy egyedi szőnyeghez már sehol nem tudok fonalat festetni és a konyhámban rotyog a festőlé…. Képtelenség! A szövőszobámban a felvetett szövőszékék, a szövő nénik vidéken, mind rám várnak. Na, és az a boldog-ideges izgalom, mikor egy gobelint egy év után levágok! Olyan, mint a festett terve? Nem ment össze, nem torzult?
Látszik-e a sok bíbelődés a színátmeneteknél? Ez a teremtés csodája. Majd a kitárulkozás, íme elkészült, nézzétek!! Akár egy csecsemőt, körbemutogatom. Kitör a belső tapsvihar, a munkaelégedettség a jutalom. Ez önmagában is nagyon jó, hátha még tetszik is!! Tényleg elképzelhetetlen, hogy könnyedén vagy keservesen, de ne készüljenek textiljeim.
Az utóbbi években a keservesen az igaz- a fonodák, fonálüzemek, festedék felszámolva- eladva, a szakemberek szélnek eresztve. Kis maroknyi csapat: én a tervező és a szövőim komótosan készítjük a szőnyegeket. Lassan, mivel újra mindent kézzel csinálunk: a motringozást, a fonálfestést, felvetést, szövést ( hamarosan a fonást is ). Összecsiszolódtunk az elmúlt 15 év során. Az Iparművészeti Főiskoláról kikerülve az első szőnyegeim még a bezárás peremén billegő szőnyegszövő üzemekben készülhettek. Akkor még úri dolgom volt ( azaz pont olyan, mint egy tervező iparművésznek.) A terv és a megkonstruált szakrajz alapján a festőrészlegben megfestették a szükséges gyapjút, a szövők megszőtték, a művezető referált…
A 90-es évek elején elkezdődő könnyűipari leépítésben a nagy tudású és szorgalmú szövőket vigaszként fonállal és szövőszékkel küldték el, munka híján. Megkerestem közülük párat. Azóta, ha van megrendelésem, újra szőnek, ha nincs, dolgoznak a kertben. De utánpótlás, az nincs! ( Emlékszem, 89-ben az egyik szőnyegszövőben próbáltak fiatal szakképzetlen, bizonytalan hátterű fiatal lányokat betanítani. Kaptak szállást, étkezést, bérletet, fizetést, de egy sem maradt a szövőszék mellett.)
A szövő nénikkel is telik az idő, bár sok szempontból hasznosan! Külön kis fortélyokat munkáltak ki ellenem, azaz a szőnyegeinkért. Mert a jó Isten tudja hogy miért, mindig bonyolultra sikeredik a terv, holott újra és újra elhatározom és meg is ígérem, hogy legközelebb haladósabb és könnyebben szőhető munkát küldök. ( Azt hiszem, nevetnek és legyintenek. Ők is ismernek!) A három kézi szövésű műfaj melyben tervezek (és amelyekből a gobelineket magam is szövöm) izgalmasan kiegészítik egymást. A gobelinekben kiélhetem a festőiség megszőhetőségének gyönyörét, noha a „mindent megszövés” a stilizálás és a komponáltság rovására mehet könnyedén.
A csomózott szőnyegeimnél a kontúrjáték mellett használom a felületet lágyan egybemosó pötty-raszteres színkeverést. Gyakran tekintek egy-egy részletre, mint pointilista festményre és csomózott színpettyekkel szórom meg. (A szövők rémületére, akiknek soronként kell leolvasni és lecsomózni a tervet.) A kelimek technikai határai általában erősen geometrizált rajzolatot eredményeznek. Ezen igyekszem én hajlítani, lágyítani. A kézi rajz estlegességét bátran vállalva készítem a szakrajzot és igyekszem megfelelő lépték esetén az ívelt vonalvezetést a milliméterpapírra átvezetni. Nem szerkesztem agyon a tervet, jól esik ez a puhaság.
Gyakran kérdezik, miként találkozom a megrendelőimmel. A Gondviselésen túl az internet tűnik hatásosnak és a szájhagyomány. De akár hogy is, annyi megrendelés mindig adódik, amennyivel elbírunk. (Vagy annyival vagyunk boldogok, amennyivel leköthetjük a szüntelen izgága készítés-vágyunkat?) A tervezői munka során intenzív és közeli kapcsolatban dolgozom a megrendelőmmel. A sok találkozás, felmérés, teázás és beszélgetés ráhangol a világára. Neki tervezek és dolgozom, de úgy, hogy közben én is nagyon jól érezzem magamat.
Ez igen fontos! Előfordul, hogy sokáig körözök egy téma körül, akár több variációt is kipróbálva, de ez így természetes. Olyan utak és megoldások bontakoznak ki, melyekre talán sohasem találnék, ha nem volnának az igények, az emberek és az otthonok annyi félék!
Vastag Ágnes textilművész
