Ezek azok az otthonok, amelyek időről-időre felbukkannak a sajtóban, mindig számot tartanak a kíváncsi pillantásokra, és amelyek mellett akkor sem lehet szó nélkül elmenni, ha már sokat hallottunk történetéről vagy lakóiról. Melbourne az egyik ilyen város, ahol a Fitzroy utcai családi otthon (Lisa Gorman és Dean Angelucci) áll. Ám ők ritkán engedik be otthonukba a média képviselőit.
Dean és Lisa hihetetlen otthona, a zölddel borított Fitzroy utcában egy nagy süllyesztett kerttel és jellegzetes viktoriánus homlokzattal kezdődik. Végén modern stíluskövető fagerendákból épített melléképület található, ami minden ausztrál ember álma. A felújított viktoriánus épületet az ausztrál eklektikus művészet hatja át, bár a benne lévő bútorok a huszadik század közepéről származnak.
A Boston Villa körülbelül 1863-ban épült, első tulajdonosa William Candy kőfaragó volt. Dean és Lisa néhány évvel ezelőtt vette meg az épületet, és kérte meg építész barátját Emilio Fuscaldo-t a (Nest Építészeti Iroda), hogy újítsa fel és bővítse a házat.
A tulajdonosok valójában 1,5 évig vártak a beköltözésre. Eredeti szándékuk az volt, hogy egyszerűen felújítják az épületet, de ez a terv meghíúsult, miután az egyik bérlő leégette a házat. A felújítás, így egy teljes átépítést jelentett, ami azzal kezdődött, hogy megszüntették a ház közepén tátongó lyukat és megerősítsék a falakat. Az eredeti alaprajz - a régi istállók átalakításával - egy új épületszárnnyal bővült. Ez lett a gyerekek, Pepa és Hazel főhadiszállása. Épült még egy pince, egy vendégszoba és egy emeleti dolgozó is. A másik jelentős változás az új bejárat, mivel az eredeti bejárati ajtó a ház oldalára került, így a látogatók belépve egyenesen a ház közepén találják magukat.
Ám ez egy trükkös ház, hiszen az átépítés olyan jól sikerült, hogy tulajdonképpen négy otthon került egy tető alá, ahol remekül egyesül sok különböző stílus és korszak. A tulajdonosok számára ez természetes, hiszen Dean már évek óta kereskedik század közepi kincsekkel a saját üzletében. (Angelucci Twentieth Century) A bútorok, illetve a képzőművészet iránti nagy műértése most párosulhatott Lisa ragyogó színek és minták iránt érzett szenvedélyével. Ez teszi igazán fotogénné és váratlanná az otthonukat.
Szoboszlai Krisztina
A konyhapulton Russell Wright kancsó és főzőpohár áll, fölötte három színnel világító lámpákkal. A Patricia Urquiola által tervezett Last Minute Fröccsöntött polietilén bárszék rozsdamentes lakkozott acél csőlábbal és lábtartóval biztosít kényelmes ülőhelyet.
Az étkezőben Marianne Drew fotós csendéleteit és német Pagholz étkezőszékeket látunk.
A nappaliban a viktoriánus lounge szék, Boris Bucan litográfiája, a "Pot Head 'kaspók, valamint a kék egyik legérdekesebb árnyalata dominál. Az egyes apró kiegészítőkről önálló cikket lehetne írni. Jean Gillon bőrszékéről, Rene Mathieu állólámpájáról nem is beszélve.
Az előszoba meghökkentő kitömött libája fölött Rhys Lee festménye található.
A központi fürdőszobát egy 1920 körüli French terrazzo mosdó díszíti.
A hálószobában olasz fali lámpa, Hadrianus Audoux és Frida Minet által készített "köteles csillár" és Rhys Lee újabb alkotása található.
De a szemlélődésből Hans Wegner széke, és Dani Marti Kötél című alkotása sem maradhat ki.
Hazel szobájában Roger Mclay Kone széke (1949), Chris Humphries festménye kapott helyet.
Pepa hálószobájában viszont az állatok és a földgömb dominál.
A gyönyörű viktoriánus utcai homlokzat hátterében álló panelházat látva, érthető, miért is jobb egy ilyen otthonban élni.
