Az építész lakóhelyeként és stúdiójaként tervezett projekt Kamakura városában található körülbelül egy órányira Tokió központjától. A házban a tervező és a felesége él két elragadó macskával.
A macskák számára a ház jelenti az egész világot. Tan szerette volna megtudni, hogy hogyan tervezzen otthont a macskák szemszögéből. Ezért úgy döntött, hogy két macskáját „két ügyfélnek” tekinti. Miután tíz éve együtt él mindkettővel, a visszajelzéseket az állatok viselkedéséből fogja értékelni.
A macskák igényeit nagyjából három kategóriába lehetne sorolni. Az első, hogy tetszőleges napon és időpontban ki tudják választani a „preferált hőmérsékleti szintet”. Mivel egészen kis hőmérsékleti eltérést is érzékelnek, így szeretnek mozogni és a helyüket változtatni ellentétben velünk. A második az volt, hogy egy legtöbbször egy helyiségben szobában legyenek a családtagokkal, de azért ne túl közel. A harmadik szempont az volt, hogy több hely közül választhassanak, ahol biztonságban érezhetik magukat. Ezért Tan úgy döntött, hogy a házat egyetlen nagy macskafaként tervezi meg.
A tetőablakon beszűrődő természetes fény egyenként világítja meg a körbefutó lépcső minden fokát a nap folyamán. A fokokat macskáink testméretei alapján tervezték, ami 23 különböző padlószintet eredményezett. Így az egész ház finom hőmérsékleti rétegekre tagolódik, amelyek között a macskák tetszés szerint mozoghatnak. Az átrium körül tetőablakkal körbekerített csigalépcsőt úgy alakították ki, hogy a kis lakók bárhonnan körülnézhessenek az egész házban.
A karakola minden sarkán egy-egy hálószoba, vendégszoba, stúdió, konyha, étkező és fürdőszoba került elhelyezésre, hogy a cicák impulzívan megtalálják a kényelmes helyeiket. Mivel ez egy építész műterem és egy otthon is, óhatatlan, hogy időnként vendégek és ügyfelek is érkeznek. Ha váratlan látogatóik vannak, minden szoba macskabúvóhelyként is funkcionál.
A csigalépcsők mentén épített falra konzolos szerkezetű könyvespolcot terveztek, a lépcsőházat egyszerű átjáróból osztott szintes könyvtárrá alakították. A lépcsőlapok a macskák számára kényelmes fekvőhelyként funkcionálnak, nekünk, embereknek pedig megfelelő magasságkülönbségekkel rendelkező könyves boltozattá váltak.
Kamakura város festői látványára a tájtervezéssel és az épület külső formáival reagált az építész. A kert kialakítása nagyjából két zónára oszlik. Az egyik a Megközelítési zóna, amely a bejárathoz és az első útra néző kerthez vezet. Egy másik a Teraszzóna, amely magában foglalja a fából készült hátsó lépcsőt és a kis konyhakertet.
Tan úgy gondolja, hogy az ablakon kinéző macskák olyan látványt nyújtanak, ami nagyban emeli a környék vidám összképét. Gondosan megtervezték az ablakok elhelyezését és magasságát, hogy a járókelők és a látogatók az építészeti dizájn részeként értékelhessék a macskák csodás külsejét.
Japánban tízszer több kedvtelésből tartott macska él, mint újszülött. A házi kedvencek száma összességében meghaladja a gyerekek számát is. Ráadásul Japán az egyik leggyorsabban öregedő ország, ahol egyre nagyobb az érdeklődés az állatterápia iránt. Ezért arra törekedtek, hogy a macskákkal való együttélést építész szemmel is vizsgálják.
Építész: Tan Yamanouchi & AWGL, Fotó: Lamberto Rubino
