Budapest központjában találjuk ezt a 68 m2-es lakást. Helga és jegyese az ipari és eklektikus stílus kedvelője. A túlságosan steril enteriőröket nem kedvelik, ezért úgy döntöttek saját elképzelések alapján hozzák ki a lehető legtöbbet ebből a lakásból. A felújítás teljes körű volt, a nyílászárókon kívül minden cserére szorult. A kortárs design elemei szépen tetten érhetőek a lakásban. A hexagon burkolatok parkettába való átmenete példás burkolói munkára utal, és színes bútorból sincs hiány, gondoljunk csak a kék konyhára vagy a mattzöld fürdőszobai bútorra.
Ez a lakás remek inspiráció lehet annak, aki még nem mert egyedül belevágni az önálló lakásfelújításba, de legbelül mégis az önkifejezésre vágyik. Helga véleménye szerint egy közös otthon megteremtése, és az első közös élettér kialakítás sok kitartást, sok türelmet kíván meg egyrészt önmagunkkal másrészt a kivitelezőkkel szemben is. Továbbá egy próbatétel is párkapcsolati szempontból, hisz aki egy felújítást véghez visz, az sok mindent megtanul a konfliktuskezelésről, a tiszteletről, de főleg a csapatmunkáról. Amit Helga megtanult a párjával az az, hogy ők egy csapat és bármi nehézség jön az életükbe, azt mindig meg tudjuk oldani közös erővel.
Néhány gondolat Helgától, a benne rejlő lakberendezőről és a lakás megszépülésének részleteiről:
„A hivatásomat illetően én pszichológus vagyok, a párom mérnökként tevékenykedik, a lakberendezés inkább egy közös hobbi, ami még jobban összekovácsol minket. Együtt alkottuk meg közös otthonunkat, együtt gondolkodtunk, terveztünk, és kerültünk még közelebb egymáshoz. Ebben a lakásban megjelenik az önkifejezés szabadsága, megmutatva önmagunkból valami személyeset is.
Aki belekezd egy lakásfelújításba az tudja, hogy ez feladja a leckét párkapcsolati szempontból is, hisz sok konfliktus jön elő, de a munkafolyamatban ott rejlik az öröm és az összetartozás érzése is, amiből sokat tanultunk önmagunkról.
Az én részem leginkább a látványterv megalkotása, kigondolása, elképzelése volt, végig a belső megérzéseimre és a szépérzékemre hagyatkoztam. Gondolkodtam már, azon hogy elvégezzek egy lakberendezői képzést, mert nem ismerem az elméleti/gyakorlati hátterét ennek a hivatásnak és van bennem valamiféle tartás, hogy ha egy szakember belép a lakásba biztosan látja a hibákat, látja a szakmaiatlanságot a háttérben. Aztán valahol elengedtem ezt a célt, a megfelelési vágyat, mert úgy gondolom, hogy az valahol kiölné belőlem a spontaneitást és a játékosságot. Ezt a lakást amikor elkezdtük megterezni egy dolgot tudtunk, hogy nem akarunk fehér bútorokat, nem szeretnénk ha steril tereket kapnánk.
Így kezdtünk el színekben gondolkodni, továbbá a természetközeliség is fontos szempont volt számunkra. Ezért választottunk tölgyfa padlót, a hálószoba lécezése szintén tölgy, illetve a szobai növények sem hiányozhattak a sorból. Mivel vannak indusztriális elemek, amelyek kissé rideggé tehetik a belső tereket, szerettük volna kompenzálni a természetességgel, így abban reménykedtünk, hogy az összhatás sem lesz rideg. Sokat inspirálódtam magazinokból, hisz ez jelenti számomra az igazi kikapcsolódást, ha munka után lakberendezési magazinokat nézegethetek.
A kivitelezést a testvérem, apukám és keresztapám hajtották végre. Mi Erdélyből származunk és nagyon sok ismerősünk él a környékünkön, akik ugyancsak Erdélyből költöztek ide. Jellemző ránk az összetartozás és az egymás iránt tanúsított segítségnyújtás. Ez a lakásfelújítás során is szépen megmutatkozott. Hisz bármire szükségünk volt, legyen az asztalos, gázszerelő, fuvarozó minden ,,otthoni” ismerősünk teljes önzetlenséggel állt a rendelkezésünkre.
Ez kicsit hasonlított a ,,kalákára", ahogyan régebben a szomszédok segítségével felépítettek egy házat, úgy mi is végrehajtottunk egy teljes körű felújítást az ismerőseink, családtagjaink által.
Friss jegyesként hálásak vagyunk a szép otthonunkért és mindenki másnak is, aki velünk volt és segített létrehozni elképzeléseinket."
Fotók: Molnár Dániel
