Hangulatos vidéki ház Lengyelországból, ahol a színes ajtók mögött meleg hangulatú és rusztikus jegyekkel kiegészülő belső terek rejtőznek...

A ház tulajdonosai Renata és Piotr, akik rajonganak a régi faajtók iránt. Bár maga a ház a 90-es évek végén épült úgy gondolták, hogy a vidéki stílusú berendezést a különleges és festett ajtók beépítésével kezdik. Mivel a festést és a csiszolást is imádják, a mostani változatot, azaz a zöldet tartották meg. A korábbi sárga változat kevésbé illett a házhoz és Renata elmondása szerint nagyon vonzotta a rovarokat ez a szín. Érdemes erre is figyelni ha ilyen ajtót szeretnénk. Talán nem is véletlen, hogy nem igazán terjedt el? 

A szülők eredetileg nem is akartak vidékre költözni. Nyaralót kerestek ezen a környéken, egy nyári haciendát. Fontos volt, hogy ne kelljen órákon át utazniuk szülővárosunkból, Piasecznóból gyerekekkel az autóban. Végül egy nap, miközben hazafelé tartottak egy barátjuktól, észrevettek egy házat és egy eladó táblát. Lehajtottak az útról, hogy körülnézzenek.

Az előző tulajdonosok felújították, átalakították a házat, ugyanis a település polgármestere lakott itt. A helyszín vonzó volt: bár a ház az út mellett található, mégis csendesnek tűnt. Buja zöld növényzet veszi körül, tavasszal pedig békák kuruttyolását és madarak énekét lehet hallani.

A döntés megszületett, és a ház gazdát cserélt. Első körben átköltöztették a konyhát egy nagyobb szobába, ahonnan közvetlenül a kertbe lehet jutni. - Tökéletes arra, hogy reggel kiugorj egy kis snidlingért a rántottához – mondja Renata. Az első emeleten Piotr tervezte meg a hálószoba, a fürdőszoba és a három gyerekszoba elrendezését. Lent, a konyha, étkező és nappali mellett található egy vendégszoba is.

Először Renata úgy döntött, hogy rusztikus stílusban rendezi be a házat, de most itt az ideje egy kis bohém stílusnak is. A belső tér teljes mértékben a tulajdonosokat fejezi ki. Szeretik a régi bútorokat és a mindennapi használati tárgyakat. Ez érthető is, hiszen az értékmentés szinte már életformává vált. 

Renata nemcsak magát a tárgyat tartja lenyűgözőnek az ilyen visszaszerzett bútorokban, hanem a történetét és az azt használó embereket is. Nem valószínű, hogy bármit is megtudsz róluk, de elgondolkodhatsz azon, milyen volt az életük, boldogok voltak-e, és kit szerettek. Ettől lesz lelkük ezeknek a holmiknak. 

Fotók: Karolina Chęcińska.