Az akkor mindössze 32 éves Couturier-t kérte fel legendás megérzéseire hagyatkozva a dollármilliárdos Sir James Goldsmith 20 000 hektáros birtoka teljes kialakítására. A modernkor legnagyobb magán-megbízása egy csapásra ismertté tette a francia felső osztálybeli családból származó lakberendezőt, aki azóta is szakmája egyik legismertebb alakja.
A világ minden táján tevékenykedő dizájner nem hazudtolja meg származását, sok munkája a 19. századi Franciaország előkelő hangulatát idézi valamilyen modern ízzel fűszerezve. Couturier-nek nem okoz gondot egy XVI. Lajos korabeli komód és egy modern lámpa elhelyezése egyetlen lakáson belül, méghozzá úgy, hogy az összeállítás teljesen hiteles érzést sugározzon. Ez a kettősség, ez a könnyed harmónia-teremtés tökéletesen tükrözi Couturiernek a lakberendezésről alkotott felfogását, miszerint a múltunkból építkezve sokkal nagyobb, bátrabb célokat tudunk kitűzni a jövőben magunk elé.
A modern és klasszikus formák egyvelegének az összetevőit szinte vegyészi pontossággal képes változtatni a francia lakberendező, így nem csak a hozzá legközelebb álló, műalkotásokkal tűzdelt, egészen klasszikus, grandiózus terek megalkotásában jeleskedik, de a mexikói típusú haciendáktól a rendkívül modern terekig szinten minden stílusban alkotott már valami eredetit, valami nagyon rá jellemzőt.
Ebbe a gondolkodásmódba illeszkedik Couturier azon meglátása is, ami szerint egy lakás vagy szoba igazi atmoszféráját az adja meg, ha érződik rajta, hogy a tulajdonosokkal együtt élve, "szervesen" fejlődve alakult ki. Éppen ennek a személyes történetnek a fájó hiánya az, amin változtatni kíván amerikai munkái során. Ahogy fogalmazott, "ez Amerikában nem történik meg, mert amint az emberek társadalmi pozíciót váltanak, azzal együtt mindent lecserélnek maguk körül, ahelyett, hogy környezetükkel, tárgyaikkal együtt nőnének. Itt ha keresel évi tízmillió dollárt, ugyanolyan fehér falú, bézs bútorzatú, kortárs művészettel teleaggatott házad lesz, mint amilyen minden évi tízmillió dollárt kereső embernek van. Nem marad semmi sem abból, ami spontán és valóban az emberekre jellemző."
Az emberi történetekre való koncentrálás, az emberközpontúság az, ami igazán jellemző a dizájner munkáira, dolgozzon bármilyen stílusban is. Ügyfelei elmondása szerint már az első pillanatban érezhető, ahogyan a tulajdonosról való benyomásait próbálja a bútorok, a kiegészítők és az elrendezés nyelvére lefordítani. Folyamatosan tanulmányozza megbízóit, igyekszik minél inkább megismerni őket, hogy aztán minél jobban tükröződjön személyiségük jövendőbeli otthonuk kialakításában. Ha pedig netalán ellentmondást érzékel a mester, attól sem riad vissza, előszeretettel alakít ki első ránézésre nagyon különböző típusú tereket egy lakáson belül is. Ez a befogadókészség, emberismeret és a megbízó családi történetének megértése az, ami világhírűvé tette a megnyerő, finom úriember benyomását keltő francia lakberendezőt.
