A probléma összetettségét kiválóan példázza a fiatal izraeli formatervezőnő Hilla Shamia munkássága. Shamia alkotásaival ugyanúgy találkozhatunk egy múzeumban vagy akár legújabb designtrendeket követő szomszédunk lakásában is. Munkái funkcionálisak, céljuk alapvetően valamilyen feladat betöltése, tehát nevezhetnénk őket egyszerűen designtárgyaknak is. Azonban kivitelezésük,esztétikai értékük, mögöttes tartalmuk miatt erős művészi jelleggel is bírnak. A formatervezőnő gyakran használt alapanyaga a fa, amellyel számtalan kísérletet hajtott végre, a végletekig fokozva az egyszerű anyag felhasználási lehetőségeit.
Forró, öntött alumínium és fa kombinációjából létrehozott bútorcsaládja során is egy sajátos eljárást alkalmazott, egyszerre természetes és mesterséges formát létrehozva. A két egymástól eltérő anyag párosításával új művészi minőséget teremtett. Hihetnénk, hogy ezzel rövidre is zárhatjuk a kérdést, és kijelenthetjük, hogy Shamia munkája művészi alkotás. Bútorai azonban 100%-osan alkalmasak ülő-tároló funkciójuk betöltésére is.
Nem egyértelmű tehát, hogy a művészet és a design bármilyen szempontrendszer mentén elkülöníthető-e egymástól, az viszont biztos, hogy Shamia munkái egyedi művészeti jelleggel és funkcionalitással is egyaránt bírnak. Művészi designtárgyak vagy designszerű művészi alkotások. A végeredményt tekintve tulajdonképpen mindegy.
Szöveg: Sándor Anna
