Gaudi szerint a Sagrada Familia nem a nagy katedrálisok egyike, hanem az eljövendő újak közül az első. A Güell-park napjainkban parkként és idegenforgalmi látványosságként (egyébként Gaudi minden műve idegenforgalmi látványosság) működik. Gaudi ötletei, elképzelései, fantáziája szinte nem ismertek határokat, ennél a művénél (is) ez világosan látszik. A főbejáratnál mesebeli, mézeskalács házikók állnak, hullámzó tetőkkel, színes, csillogó csempékkel, magas tornyokkal, mintha csak egy elvarázsolt hercegnő kastélyai lennének. Innen hullámzó lépcsősor visz felfelé, egy ragyogó, színes csempepikkelyű sárkányhoz, majd a lépcsősor végén lévő dór oszlopokból álló csarnokhoz. A csarnok teteje egyben a felette lévő hatalmas terasz alja is.
Ez a terasz a park központi része, itt az eredeti tervek szerint színházi előadásokat tartottak volna. Az eredeti tervek sokkal nagyra törőbbek voltak, mint ami végül megvalósult. Egyébként az oszlopok üregesek, mert a fölöttük lévő padozaton keresztül (ez ugye a terasz alja) leszivárog az esővíz (nincs dőlésszöge, tehát a víz nem folyik el semmilyen irányba) a padozatban lévő gyűjtőedényekbe, innen az oszlopokon keresztül eljut egy esővíz tárolására alkalmas ciszternába (útközben átszűrődik, megtisztul), ahonnan öntözik a parkot. Zseniális.
A terasz körül egy színpompás, hosszú pad kígyózik. A padot színes tört kerámia díszíti, csodaszép ( 2. kép ) mozaikot alkotva. Joan Miró világát véljük itt felfedezni, bár Miró 1893-ban született és Gaudi pedig 1990-1914 között dolgozott a parkon, tehát ’megelőzte’ Mirót. Kissé meghökkentő ez a festményszerű, színes, mozaikos világ, a természetes táj kellős közepében, de a pad tekergése, valahogy megszelídíti, mert rímel a domb körvonalaira. Az utak követik a terep vonalát, helyenként kolonádok alatt futva. A kolonádok természetes üregnek, képződménynek hatnak, mivel Gaudi természetesnek ható anyagokat és megoldásokat használ.
A Battló-ház ( balra) homlokzatának zöldeskék pikkelyei, a hatalmas medencecsontokra, lábszárcsontokra emlékeztető elemek egy tengeri szörnyre hasonlítanak Nincsenek sarkok és szögletek, még az erkélyek is csepp formájúak. A falak hullámzóak, a keretek szabálytalan vonalúak. A nyílások olyanok, mintha kőbe faragták volna őket.Itt is, mint a Güell-palota esetében, kis alapterületen sikerült a nagyság képzetét kelteni, méghozzá az elefántlábakra emlékeztető vastag bejárati oszlopokkal. A ház belseje nagyon játékos, az ablakok növényi indáknak tetszenek, az alaprajzok szabálytalan formájúak, minden hullámzik.A tető egy hüllő gerincére emlékeztet, mellette számos színes csempével kirakott kémény, szellőzőnyílás található.
A Milá-ház a Battló közelében épült, afrikai törzsek hegybe vájt barlanglakásaira hasonlít.Sarok épület, sarkok nélkül. A homlokzat olyan, mintha nem is építették, hanem kiöntötték volna egyetlen formából. Ez a ház is hullámzik –talán mint a tenger -, méghozzá erőteljesen. A szobák magassága a homlokzat hullámvonalával összhangban változik. Nincsenek tartófalak, csak oszlopok és támasztékok. A belső udvarok, felül kifelé tágulnak, az aknák felső részén dőlnek a falak, mindez a jobb megvilágítás kedvéért.
A tetőn szürrealisztikus szobrok a kémények és a szellőző nyílások. Ilyen műalkotások, csak később jelentek meg a művészetekben, de nem az építészetben, hanem a szobrászatban.A közönség felháborodással fogadta az épületet, csúfolta, például ’kőbányának’.
Gaudi fő műve a Sagrada Familia, A Szent Család székesegyház, máig befejezetlen, bár folyamatosan építik. 1883-ban, 31 évesen vette át a munka irányítását (nem ő kezdte el az építkezéseket) és több mint 40 éven keresztül dolgozott rajta. Ez a munka uralta további életét, haláláig dolgozott rajta. A tervek grandiózusok voltak. Ha elkészülne a mű, méretei hatalmasak lennének A már felépült harangtornyok közül a két középső 100 méter magas( a tervek szerint a főtorony 170 méter magas lenne, még nem készült el ).
A modell 12 harangtornyot irányzott elő, méghozzá négyesével a három főhomlokzaton, minden egyes tornyot egy-egy apostolnak ajánlva. Az eredetileg tervezett három homlokzatból csak a keleti jutott el a befejezés küszöbéig. Bibliai jelenetek egész sora díszíti a templomot. A templom gótikus hatású, de ugyanakkor egyértelműen huszadik századi.
A keleti ’karácsonyi’ homlokzattal kezdte a munkákat, ide kerültek a reménykeltő motívumok, hiszen Keletről jön a fény. Krisztus szenvedései pedig a nyugati oldalra valók Gaudi szerint, oda, ahol a nap nyugszik. Szimbólumok egész sora tágítja képzeletünk határait. A formák, elemek, ötletek sokaságát, újszerűségét, újragondolását, továbbgondolását, alkalmazásainak szabadságát lehet az építményen felfedezni. Gaudi szerint a Sagrada Familia nem a nagy katedrálisok egyike, hanem az eljövendő újak közül az első.
Miksa Rita
