Na mindegy, turistához illően rója az utcákat, falja a látnivalókat - abból aztán van bőven -, de egyre inkább a hűvös tengerre gondol, ami ott mossa nem is olyan messze a város lábát, csak az övét nem. De hát, az mindenképpen belátható dolog - vigasztalja és győzködi magát -, hogy ha az ember Barcelonában van, mégsem heverészhet folyton a tengerparton. Szóval megy-mendegél, kissé már unottan, jó néhány látnivaló és átgyalogolt nap után, izzadtan, elcsigázottan, a fent már oly szívesen említett tengerre vágyakozva, amikor hirtelen minden megváltozik. Felfrissül, lankadó figyelme felélénkül: találkozik Gaudival, Antoni Gaudival (1852-1926), a világ egyik leghíresebb spanyol, pontosabban katalán (de ebbe ne menjünk bele, mert messzire vezet) építészével. No nem személyesen, csak a szellemével. Először a Battló házban, majd a Milá ház előtt, a Güell- parkban, később vagy talán egy másik napon – mindegy, az idő nem számít és a sorrend sem - a Güell- pavilonban. Le van nyűgözve, ez kétségtelen.
Beindulnak turista ösztönei, vére felpezsdül, végeláthatatlanul sokat fotózik és addig nem nyugszik, amíg minden (vagy legalábbis a lehető legtöbb) Gaudi művet fel nem fedezi, meg nem hódítja. Gaudi éhsége csillapíthatatlan, még megnézi a Güell- palotát, ahol a Güell család lakott (pont ezt hagyná ki, amikor Güell volt Gaudi egyik fő megrendelője) és persze a kihagyhatatlan Sagrada Familiát.
Még megnézné a Vicens - házat is, de arra már nem kerülhet sor. Aztán nehéz szívvel hazautazik és itthon arra gondol, hogy ezt a sok szépséget mással is megosztaná. Hát íme…
Nagyon röviden: Gaudi meghökkentő, eredeti, fellegjáró, megfoghatatlan, különös, szárnyaló, zseniális. Kicsit hosszabban pedig (egy kis szakirodalmat olvasva) az alábbiakban. Gaudi pályájának kezdeti szakaszában kialakult az eklekticizmus. A szigorú, merev szabályok helyett, az érzések, a szabadság vált fontossá. Megnőtt az érdeklődés a középkor iránt. Újjáéledt a gótika. A szabályos, egyenes vonalak helyébe a szecesszió alapját jelentő változatos, ornamentikus vonalak léptek. A kor hangulata ösztönözte, segítette Gaudi útkeresését, merőben új gondolatait, ötleteit. A Güell-pavilonokra a mór hatás jellemző (a mórok évszázadokon keresztül jelen voltak Spanyolországban).
A félkör alakú falfelületek, az ablakok hiánya, a gazdag mintázat, a színek kavalkádja, a csempék, a tornyok, a bejáratot őrző, száját hatalmasra táró vassárkány, mind-mind valamilyen titkot sejtetnek: talán egy rejtőzködő, keleti, mesebeli világot. A Sárkánykapu ihletője valószínűleg a Heszperidák mítosz volt, mely szerint a kertet, amelyben a három szépséges nimfa élt, egy szárnyas sárkány őrizte. Herkulesnek sikerült legyőznie a sárkányt és bejutnia a kertbe… A kapu szerkezetileg különleges, mert majd öt méter széles és egy szárnya van, vagyis felfüggesztése egyoldalú. A sárkány könnyednek tűnik a szecessziós görbületek miatt, mégis hatékonyan őrzi a kertet: ha valaki kinyitja a kaput, a sárkány megemeli vaskarmos lábát. A kaput a katalán vasművesség remekének tartják.
A Güell-palotán látszik, hogy Gaudi fantáziája szárnyal: az épületnek van egy lovaskocsik számára épült földalatti ’parkolója’ (!) és érdekes, különleges megjelenésű, gazdagon díszített, tornyocskákban végződő kémény erdeje a tetőn. Na még ilyet…Nem tudom, hogy akkoriban a kettő közül melyik lehetett fantasztikusabb.
Bár az épület egyszerű, visszafogott, derékszögek jellemzik, a két hatalmas bejárati vasrács kapu kiugrik a képből. A kapubejárók mérete két szempontból is fontos, az egyik a használhatóság –a vendégek be tudtak hajtani lovaskocsijaikkal a házba, le az alagsorba-, a másik a látvány. Vagyis az aránytalanul nagy kapuk, azt az érzetet keltik, hogy hatalmas a palota. (szűk utcában és kis telken épült) Belül is érik hasonló benyomások az embert a 17,5 m magasságú csarnok láttán, aminek az alapterülete egyébként elég kicsi, mégis hatalmasnak érezzük a teret. Kupola borítja, melyen sok kis lyuk található, így olyan, mintha csillagok világítanák meg a házat. Az épületben 127 oszlop van. A ház belseje rendkívül gazdagon díszített, sajnos nagyrészt nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. A szecesszió a fémből készült díszítőelemeken, a gótika a csúcsíveken fedezhető fel. A palota azonnal híressé tette alkotóját. Folytatjuk a második résszel… Szerző: Miksa Rita
