A legfőbb célunk az volt, hogy lehetőség szerint minden helyiség más-más hangulatot sugározzon, ugyanakkor mégis valamennyire egységes legyen. Az emeleti nappali hagyományos színvilágát (natúr parketta és fehér fal) szokatlanul sötét színekre festettük. A sötétbordó falak a sötétre pácolt parkettával jól kiemelik a beige színű sarokkanapét és az antik téglákból rakott kályhát. A mennyezetet világosbordóra szerettük volna, azonban már az első ecsetvonásnál kiderült, hogy ez a szín ekkora felületen nem szerencsés választás. Így a mennyezet semleges halványszürke lett. A két szoba közé olyan régi hangulatú kétszárnyas ajtót terveztem, amelyet ha becsukunk úgy látszik, mintha csak egy beépített szekrény lenne.
A fehér műanyag nyílászárók nagy részét lecseréltük fa ablakokra, illetve ajtókra. A felújítás során sajnos nem tudtuk mindet kicseréltetni, de természetesen tervben van! Az összes nyílászárón fehérre mázolt rács volt – ezt az elavult és kevésbé szép látványt nyújtó – a kilátást pedig kifejezetten zavaró - védelmi rendszert le cseréltük, a biztonságérzetet távfelügyeleti riasztó nyújtja. Most már zavartalanul lehet a környező tájban gyönyörködni. A tetőtérben is bátran választottunk színeket. A falak mohazöld színe kellemes hátteret nyújt az antik bútoroknak. A parketta ezen a szinten is paliszander pácot kapott. A tágas, nagy belmagasságú helyiség besötétedett natúr faburkolatú mennyezetét egy réteg fehér páccal lágyítottuk meg. Rizsporos hatású lágy lett a színe, amely ellensúlyozza a sötét padló illetve falak önmagukban kissé komor látványát.
A fürdőszoba megnövelt területe lehetővé tette a nagyméretű fürdőkád és a mosdókagyló beépítését, amelyet dióból terveztem savazott üvegajtókkal. A szolid minimál stílust tükröző fürdőszoba bejárati lengő-ajtata és a szaunába nyíló ajtaja is savazott üvegből készült. A nagyon szerettünk volna fa padlót a fürdőszobába, de mert „vizeshelyiség” a mesterek nem vállalták fával a burkolását. Némi keresgélés után megtaláltuk a parketta mintázatú hidegburkolatot, amely nagyon szép látványt nyújt, és természetesen nem árt neki a víz.
A konyha eredetileg egy 247 x 360-as helyiségben volt, amelynek egyetlen 70 x 70-es ablaka 180 magasan nyílt! Sötét volt és nem lehetett szellőztetni. Ebbe a helyiségbe került a szauna merülődézsával és pihenőszékekkel, illetve szeparáltan a falikazán és a mosógép. A konyhát a földszinten új helyen, az régi földszinti nappali helyére építettük be. Az antik téglából rakott falat elbontottuk (abból lett az emeleti téglakályha). Most annak a falnak a helyén lehet bejutni a fürdőszobába és onnan a szaunába.
A téglafal mögött volt egy közlekedő, amelyet összenyitottunk a fürdőszobával, amely így kellemesen tágas lett. A folyosó végét lezártuk, így kerülhetett oda a hagyományos kemence. A country stílusú konyha színvilága szintén egyedi lett. Az olivazöld falak a vajszínű konyhabútor és a natúran meghagyott agyagszínű kemence kellemesen egészül ki a halvány terrakotta színű padlóburkolóval. Az előző tulajdonosok egy télikertet építettek, amely a jelenlegi konyhából volt megközelíthető. Ennek közepén egy hatalmas cserépkályha állt. A télikert ablakai mintás üvegtéglából készültek, eltakarva a szép kilátást.
A télikert üvegtéglával fedett teteje praktikusan az emeleti nappali terasza volt (és maradt is), azonban az alatta található cserépkályha kéménye annak kellős közepén emelkedett, a ház panorámáját szinte teljesen tönkre tette. A régóta vágyott fedett verandát a télikertből alakítottunk ki – az összes ablakot kivettük, és persze már sem a cserépkályha sincs ott, sem pedig a kéménye. Nyáron az élet többnyire a verandán zajlik. Falaira már kúszik a vadszőlő.
Fias Berta
