A sajátos bájjal átitatott XVII. századi kúria kívülről megőrizte jellegét, de belső modern kialakítása a művészetek bölcsője vagy még inkább igazi otthona. A ház, amely a város közepén fekszik először kolostor, majd laktanya végül családi kúria lett. Tulajdonosai – egy francia, belga pár – azt akarták, hogy a kikötőtől mindössze 50 méterre lévő ingatlan, a múltnak állítva emléket, megtartsa homlokzatának eredeti stílusát, de belül modern és kifinomult legyen.
Így a több kicsi szobából, új perspektívával, nagyobb tereket alakítottak ki, ahol dominálnak a nyílt és világos helyiségek. Éppen ezért jelenik meg erőteljesebben a fehér szín, cserélődtek le a régi ajtók és ablakok, amik esetenként meg is nagyobbodtak. Mindenfelé művészeti alkotásokat találunk, amely a tulajdonosok gyűjteménye és tervezetten kerültek a helyükre. Akárcsak a kiegészítők. A lágy színek lilával, narancssárgával, kékkel vagy mustárszínnel egészülnek ki, így biztosítják a szükséges kontrasztot.
A fő folyosó közepén lévő csarnok választja el a társalgót és az étkezőt, ám az egymás mögött lévő szobák, elrendezésükből adódóan, egyenletesen és szinte állandóan természetes fényárban úsznak, még akkor is, amikor becsukják az ajtókat. A kék színű fémkeretes, üveglap betétes ajtók, modern motívumként erősítik a házhoz toldott étkező télikert szerkezetű üvegépítményét.
A nappaliban látható festményre különösen büszkék a tulajdonosok, hiszen az a lányuk által festett önarckép. További érdekessége ennek a szobának a tenger jelenléte is, mely nagyméretű képként egy ablakot sugall (Wolfgang Uhlig alkotása).
A kanapé Christian Liaigre modell. Párnaszíneit a tulajdonosok álmodták pirosra és lilára.
A közlekedő falát megkövesedett fatuskók díszítik, amely egyszersmind egy szobrászi kompozíció az orosz művész Alexander Rodcsenko alkotása. Szoborral még a bejáratnál is találkozunk, Hanneke Beaumont holland művész egy antropomorf alakjával. Mögötte azonban, egy lapradiátor van felszerelve, amit egy fülke takar. A padlón lévő szőnyeg is egyedi darab Iránból.
A függönyök és az asztalterítő az Emery & Cie cégtől származik. A kandalló feletti vitorlás pedig a tulajdonos szenvedélye, aki haditengerészeti mérnök. A mellette levő képet Catherine Liget, a bronz szobrot Catherine Bordin készítette.
A fürdőszobák eltérő stílusúak. Az egyikben egy brüsszeli bolhapiacon talált kád fogadja a belépőt, a másikban egy teljesen fenyővel burkolt festett fehér tér Duravit fürdőkáddal és a kandalló megmaradt maradványaival.
A hálószoba eredetileg is hálószoba volt, amely túlélt egy tüzet. A Farrow & Ball festék segítségével, újrahasznosítottak ajtónak szekrényajtókat, a föld padlózata fenyő, a szőnyeg egy marokkói bazárból az ágytakaró pedig Üzbegisztánból származik.
Az étkező házhoz toldott megoldása figyelemre méltó, a benne lévő székek viszont az IKEA-ból származnak, ezzel a megoldással ez a ház egyetlen szűk keresztmetszete. A falon lévő, fehér nyulat ábrázoló kép Suzanne Caporael Los Angelesben élő művész munkája.
A kert is izgalmas látnivalókat rejteget. Találhatunk itt szobrokat, nem is egyet; a klasszikus színházi maszkokat idéző, polietilén monoblokk szerkezetűtől a nonfigurális alkotáson át a színes kakasokig. A mindig napos, állandó nyaralást idéző francia stílusjegyektől nem maradhat el az újonnan kialakított medence, ami miatt megszüntették a ház egy részét.
A rendezett kertben csak a sövényt és a füvet kell nyírni, mert a ciprusok, az olajbogyó, a szőlő és a nagy akác a tulajdonosok szerint nem igényelnek különösebb törődést.
Szoboszlai Krisztina
