A tulajdonos fiatalember a modern, helyenként minimalista stílust választotta, a színvilágot, anyagválasztást, teljesen rám bízta, a funkciókat illetően azonban határozott kérései voltak. Külön hálót és dolgozót képzelt a két kisebb szobába, a lehetőségekhez mérten sok tároló helyet a ruháknak, illetve meglepő módon - férfi emberről lévén szó - a cipőinek.
A nem túl nagy hely ellenére pedig komplett konyhát és étkezőt is el kellett helyezni. Kezdetben úgy tűnt, hogy az álmokat a lakást átszelő fűtéscsövek szó szerint keresztülhúzzák, szinte nem volt egyetlen helyiség sem, ahol ne ütköztünk volna a megszüntethetetlen csövekbe. A tervezett egybenyitásokat, beépítéseket és az egész koncepciót tulajdonképpen ehhez kellett igazítani. A különböző gipszkarton megoldásokkal viszont úgy gondolom, előző tulajdonosa rá sem ismerne a lakásra, mert mindenütt sikerült a hátrányból erényt kovácsolni.
A lakás eredeti beosztása lehetőséget adott az intim zóna és a közösségi terek elkülönítésére. A nappaliban az összes nyílászárót ki kellett cserélni, ez lehetőséget adott arra is, hogy a régi, kicsi ajtó helyett egy nagy tolóajtó juttasson be még több fényt és tegye még reprezentatívabbá a helységet. A szoba előszobával és konyhával közös falából mindössze egy rövid szakasz maradt meg, ami a konyhát rejti, így viszonylag tágas étkező és egy kicsi, de mindent tudó konyha jött létre. A már említett csőrengeteget rejti a gipszkarton polcsor az áthidalónál illetve a TV mögötti kulisszafalnál. A helyi világításokat is ezekbe rejtettük, ami különleges hangulatot ad esténként. Az ablakokat nem fedtük fényáteresztő függönnyel, hogy a panorámát “ ne zavarjuk”, csak a nyári nagy meleg és természetesen a dekoráció kedvéért tettünk római rolót a nappaliba.
Az intim zónánál- bármilyen furcsa- a kiindulási pont a gardrób kialakítása volt, mivel az eredeti szűk folyosón nem lehetett teljes értékű beépített szekrényt kialakítani. Ez adta az ötletet, hogy a folyosót lezárjuk, ezáltal két legyet ütve egycsapásra: létrejöhetett a normál mélységű gardrób szekrény és a lezárás maga lett a –majdnem- minden mennyiségű cipőt elrejtő szekrény, amely az előszoba felé nagy tükrös ajtóval a viszonylag keskeny előszobát is tágítja. A gardrób és a fürdő között- szintén hely nyerés céljából az ajtót kivettük, így a háló- gardrób-fürdő egy egységet alkot, teljesen szeparáltan a lakás többi részétől. A fürdőben a kádat zuhanykabinra cseréltük, így a vízmelegítő alá a mosógép is befért, és mérete ellenére minden funkcióját tökéletesen betölti.
A dolgozó szobát egybenyitottuk az előszobával, ezáltal tágasabbnak tűnik, az előszoba pedig természetes megvilágítást kap. A fürdőszoba lezárásával viszont a külön wc szerepe is módosult, hiszen az eredeti állapot szerint ebben nem fért el kézmosó, most viszont mindenképpen meg kellett oldani, ezért a wc-t a konyha rovására megnöveltük. Minden helyiségben igyekeztem kevés, letisztult formavilágú bútort elhelyezni, a színeket illetően azonban eltértem a hagyományos értelemben vett minimál enteriőr színeitől. Véleményem szerint a fehér falak és sötét színű bútorok kicsit sterilek, hidegek.
A minimál szónak nem feltétlenül kell “lakhatatlant” is jelenteni. Ezért választottam a falak színéül egy világos krém színt, amely visszafogott ugyan, mégis otthonosabb érzést kelt, és ennek párjául a világos juhar színű bútorokat, krém színű kanapét, a hidegburkolatoknál megjelenő terrakotta színt és néhány helyen cseresznye bútorokat. A harmadik szín, ami igazából férfiassá teszi az egész összképet, a szürke illetve króm, amely megjelenik szintén a burkolatnál, a nappali falán, a textileken és a kiegészítőkön. Úgy gondolom, hogy az eltérő színválasztás, a szokottnál talán kicsit több textil ellenére meg tudtam tartani a lakás minimál irányvonalát, mégis “ember közelibb” lett a végeredmény.
Jenőfi Réka - lakberendező
