Tulajdonosa egyedülálló, a harmincas éveiben járó férfi, aki szereti a társaságot, a közös főzéseket a barátokkal, viszont rendet és kényelmet igényel a mindennapjaiban.
A lakberendezésben nagy divat a minimál stílus. Rendszerint néhány színnel és kevés, de annál merészebb dekorációs elemmel dolgozik ilyenkor a lakberendező. Ennél a lakásnál a barátságos, hagyományosnak mondható faerezetű padló-, és falburkolat és a zöld, kényelmes ülőbútorok mellett a fehér szín dominanciája érvényesül. Fehérek a falak, a földig érő függönyök, a kiegészítő bútorok: a lerakóasztal, a tv-tartó, a puffok és az egész falat beborító konyhabútor, valamint a fürdőszoba csempéje és szaniterei.
Markáns és meghökkentő ellenpontként jelenik meg ebben a nyugodt környezetben a betonszürke fal, mennyezet és padló, valamint a világítótestek. Ez utóbbiak egyedi formavilágukkal hívják fel magukra a figyelmet. A nappali-konyha-étkező mennyezetén három, mind színében, mind formájában eltérő, nem mindennapi látványelemmel gazdagodik általuk a tér. Különösen érdekes, ahogyan a kerek étkezőasztal fölött több ponton felfüggesztett “világító tojások” barátságos fénybe vonják a közös étkezések színhelyét.
Ezzel szemben a nappali mennyezetére, egy vékony, fémcsövekből álló könnyed, szögekben záródó design lámpa került.
A konyhapult felett a bútor színéhez és minimalizmusához igazodó térelválasztó elemként látjuk a fényforrást. 
Bár színében, stílusában és funkciójában eltérő világítótesteket alkalmaztak, közös bennük, hogy asztalok fölött függenek, és azokra világítanak, hangsúlyozva ezzel, hogy a köréjük ülő közösség fontos a házigazda számára.
Szöveg: Bartha Nóra
