„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
( Tamási Áron )
Az építkezés során az alkotó, teremtő erő olyan objektumot hoz létre, melyet joggal nevezhetünk „életműnek”. Egy épület, mely - jó esetben - századokig fennmarad, tükre a kornak, melyben született, megálmodója lelkivilágának, valamint környezetéhez való viszonyának. Éppen ezért egyfajta felelősség is terheli az építtetőt, hogy olyan házat hozzon létre, mely amellett, hogy családja igényeit elégíti ki, környezetébe is harmonikusan illeszkedik. Lássuk az első lépést: a környezet kiválasztása. Hol szeretnék építkezni? Erre többféle válasz adható: Ott, ahol most élek. Egészen máshol. Divatos, „frekventált” helyen. Ahol olcsó a telek. No, ez utóbbi kettő a legveszélyesebb. Divatos helyen venni telket kockázatos: valószínűleg nagyon drága - bár értékét valameddig megőrzi - , feltehetően kicsi és elképzelhető, hogy hamarosan olyan zsúfolt lesz, hogy kellemetlenné válik ott élni. Az olcsó teleknél nagyon körültekintőnek kell lennünk, különösen figyelembe kell venni bizonyos telekválasztási szempontokat.
A legfontosabb meghatározni, hogy mely településen, illetve a településen belül hol helyezkedik el a telek. Milyen az infrastruktúrája, és mikor, mennyiért lehet pótolni azt, ami még nincs ott. Milyen messze vannak a számunkra fontos intézmények, óvoda, iskola, üzletek, fő közlekedési útvonalak, munkahely stb. Ezek hogyan érhetők el, esetleg szükségessé válhat-e egy második autó és annak milyen költségei lesznek. Van-e valamilyen kedvezőtlen adottsága a teleknek, pl. a közelben vegyi üzem, forgalmas út, kamionparkoló, szennyvíztisztító-telep, állattartó telep stb. Érdemes elmennünk a kiszemelt telekhez a nap különböző szakában és ott megfigyelni a zajokat, fényviszonyokat és az uralkodó szélirányt. Ez a ház bejáratának, teraszának elhelyezésénél lesz segítségünkre, valamint jó, ha tudjuk, hogy honnan, milyen szagokat hoz a szél.
Az Építéshatóságnál érdemes érdeklődni a telekre vonatkozó építési előírásokról: övezeti besorolásáról - és ami ezzel jár -, valamint a telek beépíthetőségének mértékéről. A telek méretére és alakjára vonatkozóan csupán szubjektív véleményem van. A magam részéről a minimális telekszélességet 18 m-ben határoznám meg, és a szélesség háromszorosát tartom ideálisnak a hosszára nézve. Magyarul, egy 20 m széles és 60 m hosszú téglalap alakú telek igen kedvező lehet. Figyelmet érdemel még a telken belüli esetleges szintkülönbség és a talaj mélyebb rétegeinek kőzete. Dombos vidéken ennek nagy jelentősége lehet, mert megnehezítheti, megdrágíthatja, szélsőséges esetben lehetetlenné teheti az építkezést. Az ilyen telek vásárlása előtt az eladóval történt egyeztetés után talajmechanikai vizsgálat válhat szükségessé.
Ne feledkezzünk meg a telek tulajdonosának és tehermentességének tisztázásáról sem. Ebben a Földhivatal segít. Amennyiben mindent rendben és kedvünkre valónak találunk, és az eladóval is megegyeztünk, sor kerülhet az adásvételre. A szerződés készíttetésekor érdemes kitérni, hogy a telket 4 éven belül lakóházzal kívánjuk beépíteni, ez ugyanis illetékmentességet jelent számunkra. Ezt csak akkor tegyük meg, ha valóban vállaljuk, hogy a beépítés tényét az Építéshatóság által kiállított használatba-vételi engedély bemutatásával garantálni tudjuk. Amennyiben ezt nem tesszük meg, úgy a telek illetékének kamattal terhelt összegét vetik ki ránk, és ez alól semmiféle mentességet nem kaphatunk.
Mindent egybevéve telket olyan helyen érdemes venni, ahol jól fogjuk érezni magunkat, de gondoljunk arra is, hogy amennyiben egyszer az életben mégis el akarjuk adni a házat, amit építettünk, kapjuk meg érte azt az árat, ami fedezi a ráfordítás költségeit. A telkünk már megvan, indulhat az álmodozás…
Cikksorozatunk következő részében tervezünk és megtesszük az első „kapavágást”.
Dr. Bartháné Harsányi Nóra
